Manchester United: a ZTE után jöhet a BL-győzelem

E sorok írója már egy órával a kezdés előtt érezte, hogy kevés az esély. Akkor már fél órája ücsörögtem a sajtópáholyban, és szívtam magamban a világ talán legcsodálatosabb futballstadionja (Theatre of Dreams, az álmok színpada, ahogy ott hívják) levegőjét. Szép lassan gyülekezett a tömeg, amikor egyszer csak tizennyolc, hússzor húsz centis négyzeten félrecsúszott a gyep, tizennyolc locsolórózsa dugta ki a fejét - mint megannyi teknősfej a páncél alól - a fűből, és öt perc alatt frissítő vízsugarakkal varázsolta még zöldebbre a már addig is makulátlan gyepet. Majd egy gombnyomásra visszahúzódtak a locsolórózsák, visszacsúsztak a gyepsapkák a helyükre, én meg csak ámultam és bámultam.

Valami olyasmit éreztem, mint 1944. decemberében a német katonák az ardenneki páncéloscsatában, amikor elfoglaltak egy amerikai bunkert, amely dugig volt karácsonyi csokoládéval. Egy ilyen gazdag ellenséget (jelen esetben ellenfelet) hogy az ördögbe lehetne legyőzni? Hát, sehogy. Pontosabban: kétszer egymás után sehogy. Mert egyszer azért sikerült. Igaz, a kupákban az összesített eredmény számít.