Mindig a BL-győztesen fog a monte-carlói átok

Noha az európai kupaszezon már majd egy hónapja kezdetét vette, az igazi rajtot a Szuperkupa jelenti, amelyet a legújabb hagyományoknak megfelelően Monte-Carlóban rendeznek meg a Bajnokok Ligája és az UEFA-kupa győztese között. Az már a mérkőzés előtt biztos, hogy új név kerül a kupára, hiszen korábban sem a Feyenoord, sem pedig a Real Madrid nem tudta elhódítani a trófeát.

Mindez a királyi gárda részéről számít meglepőbbnek, hiszen a madridiak rengeteg nemzetközi sikerrel büszkélkedhetnek, ám aranykorszakuk idején az európai Szuperkupa még nem létezett, azt csak 1972-ben írták ki először. Ráadásul a trófeáért egészen 2000-ig a BEK- és a KEK-győztes csapott össze, márpedig ez utóbbi kupát a Real Madrid sohasem nyerte meg, és a Bajnokok Ligájában is csak a kilencvenes évek végén sikerült ismét diadalmaskodnia. A nyolcvanas években a Real inkább az UEFA-kupában vitézkedett, akkoriban azonban a harmadik számú európai kupa elnyerése még nem ért Szuperkupa-döntőt.

A királyi gárda így eddig mindössze kétszer léphetett pályára az európai Szuperkupáért, és mindkét alkalommal vereséget szenvedett: 1998-ban a Chelsea FC 1-0-ra verte a spanyolokat, két évvel később pedig a Galatasaray hosszabbításban győzte le Raúlékat 2-1-re. Utóbbi játékos egyénként Roberto Carlosszal és Sávióval együtt mindkét korábbi, vesztes Szuperkupa-döntőn szerepelt, míg Hierro, Morientes, Casillas, Iván Helguera, Flávo Conceicao, Makelele, Celades, Míchel Salgado, Figo, Guti és Munitis egy-egy alkalommal volt a vesztes oldalon a Madrid színeiben.

Morientes egyébként nemcsak a Reallal veszített európai Szuperkupa-döntőn, hanem a Real Zaragozával is, még 1995-ben. Egyébként eddig ez az egyetlen alkalom, hogy a trófeáért holland-spanyol párviadalt rendeztek, ám a Louis van Gaal-féle Ajax Amsterdam két mérkőzés alapján könnyedén felülmúlta a Real Zaragozát. Ami a Feyenoordot illeti, a rotterdamiaknak korábban egyszer sem szerepeltek a Szuperkupa döntőjében, hiszen 1970-ben, amikor elhódították a BEK-trófeát, akkor ez a kupa még nem létezett. Hogy némileg mégis ők számítanak a találkozó esélyesének, az leginkább egy érdekes statisztikának köszönhető: amióta ugyanis egy mérkőzés dönt a trófea sorsáról, azóta a Bajnokok Ligája győztese mindig vereséget szenvedett.

A monte-carlói átok immár négy esztendeje tart, és a Real Madrid kétszer is a csapdájába eset. Sőt, a tendencia régebbre is visszanyúlik, hiszen korábban is előfordult, hogy csak egy találkozón dőlt el a Szuperkupa sorsa, és ezen három alkalom közül mindössze egyszer esett meg, hogy a BEK-győztes nyert volna: 1986-ban a Steaua Bucuresti múlta felül a Dinamo Kijevet. Egy másik történeti tény viszont a rotterdamiak ellen szól: a Feyenoord és a Real Madrid eleddig egyszer találkozott az európai kupákban, és akkor a spanyolok mentek tovább 6-2-es összesítéssel. Igaz, mindez 1966-ban történt, és a Realban bizonyos Puskás rúgott öt gólt.

Persze azért sokkal komolyabb érvek is szólnak a holland csapat mellett: a Feyenoord ugyanis a Szuperkupa döntője előtt már két bajnokit is lejátszott, vagyis a rotterdamiak a csapatépítés és formába hozás szempontjából sokkal előrébb járnak, mint ellenfelük. Az UEFA-kupát némi meglepetésre elhódító együttes játékoskerete a nyáron alig változott, bár Jon Dahl Tomasson távozása mindenképpen nagy veszteségnek számít. A szintén fél Európa által "üldözött" Pierre van Hooijdonkot és Brett Emertont azonban sikerült megtartani, azaz a csapat magja szinte semmit sem változott.

Ugyanez elmondható a Real Madridról is, amelynek a nyáron a fő problémája leginkább az volt, hogy nem tudott megszabadulni fölöslegessé vált labdarúgóitól. Geremi ugyan eligazolt a királyi gárdától, ám a szintén létszámfelettinek számító Sávio, Flávio Concecao és Iván Campo továbbra is a Real fizetési listáján szerepel, az elnök, Florentino Pérez legnagyobb bánatára. Az új szerzemények közül csak az argentin Esteban Cambiassót lehet megemlíteni, aki már évek óta a Real Madrid futballistájának számít, ám mindig kölcsönadták egy-egy argentin klubnak. Most azonban végigcsinálta a felkészülést az első csapattal, és az előkészületi mérkőzéseken rendre játéklehetőséget kapott. Szintén a felnőttek keretéhez tartozik a fiatal Portillo, aki tavaly a BL-ben góllal debütált, és máris a jövő Raúljának tartják.

A Reallal kapcsolatban azonban a legnagyobb kérdés a nyáron az volt, hogy leigazolja-e Ronaldót. Nem mintha a királyi gárdának különösebb szüksége lenne a Fenoménra (különösen Portillo feltűnésével), de Florentino Pérez nagyzási mániája nem ismer határokat.