Lippi BL-győzelemre készül Juventusszal

A Juventus a bajnoki cím megszerzésével alaposan rácáfolt azokra a kétkedőkre, akik azt állították, hogy Zinédine Zidane eladása nagy hiba volt a torinóiak részéről. Az Öreg Hölgy az idén nyáron a legnagyobb riválisokkal ellentétben megint nem igazoltak sztárokat, Marcello Lippi mester inkább arra ügyelt, hogy minden poszton két hasonló képességű futballistája legyen, mert nagyon jól tudta: a jelenlegi szezonban nemcsak a bajnokságban, hanem a BL-ben is helyt kell állnia csapatával. Lippi szeme előtt valószínűleg az első, Juventusnál eltöltött időszak lebeg: akkor szerződtetése után egyből megnyerte a bajnokságot, majd a második esztendőben a Bajnokok Ligáját hódította el.

A Juventus a 2001-2002-es pontvadászat kis túlzással élve állandó kezdő tizeneggyel játszotta végig: az alapemberek közül Gianluigi Buffon, Lilian Thuram, Gianluca Zambrotta, Pavel Nedved, Alessandro del Piero és David Trézéguet is 30 vagy annál több bajnokin lépett pályára, de Mark Iuliano, Gianluca Pessotto, Alessio Tacchinardi és Edgar Davids is több mint 25 mérkőzésen szerepelt a kezdő csapatban.

Ez már összesen tíz labdarúgó, vagyis elmondható, hogy Marcello Lippi igyekezett nem változtatni a jól megszokott összeállításon. Ez persze részben kényszerűségből volt így, a csatársorban például Marcelo Salas sérülése miatt nem is nagyon tehetett mást, mint hogy rendre a Trézéguet-Del Piero duót küldte pályára. Az állandóságnak persze megvannak a maga előnyei, de a mester nem akart még egy szezont a sérülésektől való állandó félelemben végigizgulni, ezért a nyári feladat a csapat "megduplázása" volt.

Miközben a két milánói együttes egymással vetélkedve licitált Alessandro Nestára (akiért a Juventus is bejelentkezett, de gyorsan le is tett a megszerzéséről), Fabio Cannavaróra vagy éppen Hernán Crespóra, addig a Juve igyekezett minimális összegért olyan focistákat szerződtetni, akik nem számítanak ugyan nagy sztárnak, de egy magas szakmai nívónak megfelelnek. A folyamat már az előző pontvadászat közben megkezdődött, hiszen a torinóiak még januárban megegyeztek a Perugiával arról, hogy az umbriaiak középpályása, Davide Baiocco a nyártól az Öreg Hölgynél folytatja. A Juventus némi készpénz mellett még az uruguayi Fabián O'Neillt is átengedte a Perugiának, és hogy ez milyen jó döntés volt, az abból látszik, hogy a dél-amerikai futballistát a nyáron onnan is elküldték.

A kapusposzton az előző idényben Buffon tartalékja a nem kevésbé kiváló hálóőr, az uruguayi Fabián Carini volt, aki sokak szerint már most jobb, mint az olasz válogatott portása, ám Lippinél mindig is Buffon élvezett elsőbbséget. Carini persze védeni szeretett volna, így a nyáron távozott, a helyére pedig egy olyan kapust hoztak, aki állandó elégedetlenkedésével nem okoz problémát, hanem szívesen leül a Juve kispadjára. A Lecce hálóőre, a 32 esztendős Antonio Chimenti pontosan ilyen kapus, ráadásul a képességei is megfelelőek.

Ami a védelmet illeti, a szezon végén súlyosan megsérült Pessotto helyére mindenképpen kellett egy balhátvédet szerződtetni, aki végül némi meglepetésre Emiliano Moretti lett. A fiatal védő az előző szezonban remek teljesítményt nyújtott a Fiorentinában, és a violák megszűnése miatt ingyen igazolhatóvá vált. Moretti rögtön a kezdő tizenegybe került, és eddig nem is okozott csalódást. Lippi variációs lehetősége tovább növekedett Salvatore Fresi szerződtetésével is; a Bolognától megvett hátvéd több poszton is bevethető, ráadásul védekező játékos létére rendkívül gólerős: az előző idényben ő volt a Serie A leggólképesebb hátvédje, és új csapatában rögtön az első fordulóban, az Atalanta ellen góllal mutatkozott be.

A középpályán is van egy súlyos sérültje a Juvének az előző szezon alapemberei közül, Zambrotta még a világbajnokságon dőlt ki a sorból, így a jobb oldalra is kellett egy alternatíva. Lippi megint nem azt nézte, hogy kinek mekkora a hírneve, hanem a teljesítmény alapján döntött, amikor Mauro Germán Camoranesire szavazott.

Az argentin futballista az előző két idényben a Hellas Veronában játszotta be a teljes jobb oldalt, ráadásul még kapura is veszélyes volt: ideális megoldás tehát Zambrotta helyettesítésére. Az ő vételára egyébként 4,5 millió euró volt, ami még a mai pénzügyi recesszió idején is potomnak számít.

Jó ideig úgy tűnt, hogy egyedül a csatársorban nem lesz számottevő változás, ami valahol érthető is volt, hiszen a Trézéguet-Del Piero duó fantasztikusan futballozott az előző idényben, ráadásul Salas is játékra jelentkezett. A Juve a nyáron csupán a fiatal uruguayi Rubén Oliverát igazolta le a támadósorba (nem keverendő össze a volt sevillai Nicolás Oliverával), egyértelműen hosszú távra tervezve. Szeptember elején aztán jött Trézéguet súlyosnak tűnő sérülése (még az sem volt kizárva, hogy a francia csatár az idén már nem léphet pályára), így a Juve az utolsó pillanatban feladta addigi taktikáját, és 26 millió euróért plusz Matteo Brighi játékjogáért cserébe megvette az AC Parma támadóját, Marco di Vaiót.

A bajnokság kezdetére tehát egy olyan 25-ös keret alakult ki, amely majd mindegyik posztot duplán fedte le. Úgy tűnik, hogy jelenleg a Juventusban csupán négy futballistának százszázalékos a helye a kezdő tizenegyben: a kapus Buffonnak, a jobbhátvéd Thuramnak, a középpályán Nedvednek, elöl pedig Del Pierónak. A többi poszton Lippi minimum két lehetőség közül választhat, még úgy is, hogy Zambrotta, Pessotto, Trézéguet és Igor Tudor még nem áll a rendelkezésére. Utóbbi két futballista azonban már majdnem teljesen felépült, csereként pályára is léptek a Bajnokok Ligájában a Dinamo Kijev ellen.