Kiss László: kitörlöm az életemből a magyar futballt

Sokan nem véletlenül nevezik a magyar labdarúgás bozótharcosának Kiss Lászlót. A tréner ugyanis nem ismer lehetetlent, amikor az igazáról, vagy a játékosairól van szó. Mindkettő érdekében a tűzbe menne. Emiatt  az elmúlt 25 évben, amióta edzősködik, rengeteg emberrel összeveszett már a sportágban, olykor feleslegesen is, nem kevesen leplezetlenül bolondnak tarják, ugyanakkor az több mint elgondolkodtató, hogy a háta mögött, annál többen adnak neki igazat. Tény, a hajdanán "Mini Menottinak" is elnevezett Kiss László furcsa ember, de hogy a futballért, a három gyermekéért és a labdarúgókért él, azt senki sem vitathatja. Az Egyesült Arab Emirátusokban találtunk rá.

Kiss László (jobbra) Nyilasi Tibor segítője is volt a Fradinál Fotó: MTI

- Tudom, hogy kedveli az egzotikus helyeket, hiszen például, amikor a Maldív-szigeteken trénerkedett, az ország adottságaiból adódóan, motorcsónakkal járt edzésre, ám adja magát a kérdés, miért fogadta el az Arab Emirátusokba szóló invitálást?
- Megfogadtam, és ezt komolyan is gondoltam, hogy kitörlöm az életemből a magyar futballban eltöltött 25 évet. Azért is jöttem el, mert én még el tudok jönni, ide, az Isten háta mögé, a kősivatagban található Dibba városába, hogy ne is találjon meg otthonról senki. Persze azért hazudnék, ha azt mondanám, nem örülök az érdeklődésének, mint ahogy jól esett néhány egykori játékosom levele, akikért annak idején annyit harcoltam. Nem tettem semmi olyat, amiért nekem ne lenne helyem a magyar labdarúgásban, de tudomásul vettem, hogy nem kellek, ezért rövid gondolkodás után elfogadtam az arabok szerződésajánlatát.

- Mennyire erős az ottani bajnokság és milyen erőt képvisel a csapata?
- Errefelé tíz csapat alkotja a bajnoki mezőnyt, a pontvadászat pedig októberben kezdődik. Jelenleg az Egyesült Arab Emirátusok kupája zajlik, ami olyan, mint odahaza a Magyar Kupa és október 3-án a fővárosban, Abu Dhabiban, a világbajnokságon Szenegál válogatottját irányító Bruno Metsu együttesével játszunk a döntőbe jutásért. Gyorsan hozzátenném, a miénk, az Al Hissan Sports Club az egyetlen másodosztályú csapat, amelyik végig versenyben maradt a sorozatban.

- Gondolom akkor nem is profik a játékosai.
- Persze, hogy nem, mindegyikük dolgozik, ám hihetetlen összegeket kapnak a fociért is. Nálunk is nagyon gazdag emberek játszanak a csapatban, ha meglátná, milyen kocsikkal járnak edzésre, percekig képtelen lenne megszólalni a csodálkozástól.

- Fegyelmezetlenek a labdarúgói?
- Nagyon. Viszont már komoly sikereket értem el ezen a területen is, főként, amikor 22 napig Szíriában edzőtáboroztunk.

- Elégedett a munka és a magánéleti körülményeivel?
- Maximálisan. Mint említettem, itt, Dibbában, a kősivatag centrumában, az Arab-tenger partján rendesen el vagyunk szigetelve a külvilágtól, s a rettenetes meleg miatt csak este tudunk edzeni a kifogástalan új pályánkon. A szabadidőmet igyekszem hasznosan eltölteni, reggel nyolctól délig írok, hamarosan küldöm is haza az elkészült kéziratokat a kiadónak. Délután kettőtől ötig egy szállodában sportolok, általában úszok és erősítek, majd este tízig a pályán vagyok. Egyébként egy 150 négyzetméteres házban lakom a tengerparton, kaptam egy autót is, ami nélkül, ebben a hőségben, képtelenség meglenni. A televízióban 320 csatorna fogható, köztük két magyar is.

- Ez esetben nyílván képben van a magyar futballt illetően.
- Csalódást kell, hogy okozzak. Amikor a magyar fociról adnak híreket, átkapcsolom a tévét másik adóra. Jóllehet, mivel angol újságokat is olvasgatok az említett szállodában, e forrásból értesülök néhány hazai eseményről. Ám értse meg, nem hiába mondtam, hogy elmenekültem otthonról.

- Mit tudnak a magyar futballról arrafelé?
- Szinte semmit. Puskást persze ismerik, a klub orvosa például dolgozott is vele Szíriában, de rajta kívül senkit sem tudtak megnevezni a magyar futballból.

- Meddig szól a szerződése jelenlegi csapatánál és érkezett-e már más ajánlata is?
- Jövő év május elsejéig szól a megállapodásunk, s bár több ajánlatom is van más csapatoktól, most a legnagyobb célom, hogy az első osztályba jutassam az Al Hissant, a többit pedig majd ráérek eldönteni tavasszal.

- Magyar labdarúgókat, vagy edzőket nem akarnak magukhoz csábítani az arabok?
- Sajnos nem. Errefelé nincs sem pályaedző, sem gyúró, sem kapusedző a magyarok közül, mert azért a pénzért, amit most itt fizetnek, nem jöttek ki, érkeztek viszont helyettük szlovákok. Így aztán a pályán is, mint eddig mindig, inkább egyedül dolgozom. A magyar fociban úgyis megszoktam a magányos harcot.

Bánki József