Bódog Tamás négy nap alatt mindent elvesztett

A gyönyörűnek és boldognak ígérkező vakációból négy nap alatt keserves nyár lett Bódog Tamás számára. A Mainz magyar labdarúgója ugyanis csapatával május közepén a Bundesliga II. utolsó fordulójában kikapott Berlinben, ezzel lecsúszott az élvonalba kerülésről, az ezt követő szerdán pedig, amikor végre visszakerült a magyar válogatottba, a horvátok ellen a bokáját törte. Ráadásul mindez szűkebb hazájában, Pécsett történt, azóta viszont keveset hallottunk felőle. A napokban mainzi lakásán értük utol az immáron 32 éves védőt.

- Miként viseli, hogy idehaza az elfelejtett légiósokhoz tartozónak tekintik?
- Nem bánt a dolog, elvégre korábban sem írtak túl sokat rólam a hazai lapok, ami annyiban érthető, hogy annak idején a német harmadik ligában szereplő Ulmhoz szerződtem. Igaz, előtte Pécsett jó csapatunk volt, ám messze nem volt olyan jó sajtónk, mint a pesti sztárkluboknak, azaz megszoktam a csendet magam körül.

- A legutóbbi idényzárása karrierje mélypontja?
- Nem, az akkor volt, amikor felmerült, térdsérülésem miatt abba kell hagynom a futballt. Persze azt a májusi négy napot megélni maga volt a borzalom. Vasárnap kikaptunk az Union Berlintől, ezzel úgy csúsztunk le a feljutásról, hogy már hetekkel az előtt mindenki biztosra vette, hogy jövőre a Bundesliga I-ben szerepelhetünk. Képzelheti, milyen volt a hazaút Berlinből? Hétfőn viszont már a válogatottnál kellett jelentkeznem, és kérdezte is Gellei Imre szövetségi kapitány, hogy kihevertem-e a csalódást, vagyis képes leszek tökéletesen koncentrálni a horvátok elleni fellépésen. Mit válaszolhattam erre? Természetesen megviselt a kudarc, hiszen erkölcsi és anyagi értelemben is sokat veszítettünk az utolsó bajnokinkon, ugyanakkor a Horvátország elleni mérkőzésen szűkebb hazámban, Pécsett léphettem pályára második válogatottságom alkalmával. A helyemben ki hagyta volna ki ezt a lehetőséget? Arról nem is beszélve, egész pályafutásom során a válogatottságra vágytam, és Pécsett különösen isteni érzés volt a himnuszt hallgatni a gyepen. Erre tessék, a hetedik percben egy rossz becsúszást követően eltört a bokám és még mindig csak lábadozom. Kilencvenhat óra alatt az egész évi gürcölésem kárba veszett, pedig addig kifejezetten remek szezont tudhattam magam mögött.

- Azóta sokan keresték Magyarországról?
- Igen és engem is meglepett, hogy a műtétem után Gellei kapitány, továbbá egykori pécsi játékostársam, az utánpótlás válogatott jelenlegi szakvezetője, Róth Antal mellett rengetegen érdeklődtek az állapotom felől.

- Mivel egyre inkább kialakul a nemzeti együttes védelme, ráadásul lassan 32 éves lesz, adja magát a kérdés: bízik még a válogatottságban?
- Nem is én lennék, ha nem bíznék. Sőt, emellett azt is remélem, idén sikerül a feljutás is a Mainz csapatával. Jelenleg ötödik helyen állunk mindössze három ponttal lemaradva az éllovas Freiburgtól, s nagy vágyam, hogy tavasszal, immáron teljesen felépülve én is hozzásegíthetem a csapatot a sikerhez.

- Ulmhoz képest mennyiben más a mostani együttese?
- Ulmban nagy időket éltünk meg, hiszen a harmadosztályból küzdöttük fel magunkat a Bumdesliga I-be, és rengeteg barátra tettem szert, Mainzban azonban több a rutinos futballista.

- Mainzi edzőjével, Jürgen Kloppal milyen a viszonya?
- Abszolút jó. Pedig képzelje, éppen a helyére igazoltak, s miután kiszorult a csapatból hamarosan őt nevezték ki edzőnek. Rendkívül korrekt ember, a játékosok és a szurkolók is kedvelik, s aminek örülök, jelezte, várja a felépülésemet, mert szüksége van rám. Valószínűleg csak tavasszal léphetek pályára.

- Összességében azért elégedett a pályafutásával?
- Részben igen. Azért nem teljesen, mert a legjobb az lett volna, ha Magyarországon kereshettem volna meg azt a pénzt, amit itt, Németországban összefutballoztam, ugyanis mi sohasem tagadtuk, mindenhol jó, de a legjobb otthon, így komoly honvágyunk is van. Mindez, amióta megszülettek az ikrek, a most két éves Gréta és Donát, ez az érzés csak fokozódott bennünk. Ugyanakkor tudtam, ha otthon maradok, szinte alig tudok félretenni valamit a civil életemre, ezért inkább kiszerződtem a német harmadik ligába. Továbbá ha azt veszem alapul, hogy 18 évesen súlyos térdszalagsérülést szenvedtem, s nem lehetett garantálni a teljes gyógyulásomat, örülhetek, hogy ennyire vittem.

- Csak az imént említett honvágya okán érdekel, elképzelhető, hogy még az NB I-ben is látjuk majd?
- Olyannyira elképzelhető, hogy egyre többet nézem a magyar futball összefoglalókat a tévében. Persze még két éves szerződés köt a Mainzhoz, ezt az időt mindenképpen szeretném kitölteni. Utána, azonban ha kapok egy jó ajánlatot, örömmel hazatérnék. De jobb, ha egyelőre nem tervezek ennyire előre, elvégre a sors kiszámíthatatlanságát jelzi esetem is, amikor ugye négy nap alatt foszlottak szét az álmaim.

Bánki József