A válogatottságra áhítozó Szanyóval röviden múltról és jelenről is beszélgettünk.
- Melyik volt pályafutása legjobb idénye?
- 1996, amikor az Újpesttel is remekeltünk és kijutottunk az atlantai olimpiára. Legjobb meccsem pedig a Skócia elleni, amelyen gólt rúgtam, gólpasszt adtam, s utóbbival kerültünk ki Atlantába.
- Karrierje mélypontja?
- Debrecenben játszottam, s egy sérülés miatt fél évet ki kellett hagynom, amit nagyon nehezen viseltem.
- Ki volt a legjobb futballista, aki ellen valaha játszott?
- A brazil Roberto Carlos.
- Külföldi csapatai közül hol érezte magát a legjobban?
- Az osztrák Riednél, de Izraelben is, hiszen sehol nem szeretik úgy a futballistákat, mint arrafelé.
- Nem bánja, hogy eljött Újpestről?
- Soha nem akartam eljönni a liláktól, de méltatlanul mellőztek, mindez Nagy László vezetőedző leváltása után történt. Persze azóta is tartom a kapcsolatot egykori játékostársaimmal, így Véber Gyurival, Jenei Sanyival, Kovács Zolival, Tamási Zolival, de a többiekkel is mindig jól kijöttem.
- Megeshet, hogy karrierjét a "violáknál" fejezi be?
- Ez minden vágyam, ráadásul a szurkolók is szeretnek, hiszen amikor a Győrrel Újpesten játszottunk, erősen megtapsoltak, ami nagy szó a liláknál.
- Gondolta volna, hogy Győrben is ilyen népszerű lesz?
- Álmomban sem, s nagyon jólesett, amikor egy szurkolói ankéton az egyik drukker kijelentette, mindenkinek úgy kellene hajtania, mint Szanyónak, pedig neki nincs is győri kötődése.
- Nem bántja, hogy remekül szerepelnek, mégis kevés a néző a lelátón?
- Nem örülünk ennek, ám megpróbálunk olyan megoldásokat és eredményeket produkálni, amivel kicsalogatjuk a szurkolókat a stadionba.
- Mi az ETO legnagyobb erénye?
- Az egység, ebben rejlik az erőnk.
- Legkedvesebb edzői?
- Garami József, Nagy László, Tamási Zsolt.
- Fia mennyire motiválja a meccseken?
- Abszolút mértékben, hiszen az ötéves Márk képe van a pólómon, amit a góljaim után mutogatok is ország-világnak. Mellesleg a családban is imádják a futballt, apu Almásfüzitőn futballozott, sőt, hatéves kisöcsém is jár már focioviba, akárcsak a fiam.
- Gondolom a válogatottságról sem mondott még le.
- Látja ez fájó pont az életemben. Legalább egyszer szeretném felhúzni a nemzeti színű mezt, bár tudom, a válogatás a kapitány felelőssége. Az enyém meg az, hogy minél jobban futballozzak. Remélem, egyszer mégis megadatik számomra a hőn áhított válogatottság.
Bánki József