Ketten az ötvenből

Hivatalosan december tizenhetedikén hozza nyilvánosságra a francia France Football, hogy az újságírók választása alapján ki lett az esztendő legjobb labdarúgója, azaz ki érdemli ki az Aranylabdát. Összeállításunkban bemutatjuk a lehetséges jelölteket, ezúttal a dán Jon Dahl Tomassont, és az argentin Pablo Aimart.

Koppenhágában született 1976. augusztus 29-én, első csapata a Solröd FC volt. Innen a Köge BK-ba került, amely ugyan csak a harmadik vonalban játszott, de a holland élvonalban szereplő SC Heerenveen vezetői felfigyeltek rá, és 1994 nyarán szerződtették. Itt olyan jól játszott, hogy 1997 márciusában a válogatottban is bemutatkozott, ezzel történelmet írt, hiszen anélkül húzhatta magára a címeres mezt, hogy a dán élvonalban valaha is játszott volna.

1997 nyarán a Newcastle United szerződtette, azonban Angliában nem nagyon ment neki. 1998 nyarán visszatért legnagyobb sikerei helyszínére, Hollandiába, mégpedig a Feyenoordhoz. A dán támadó az előző szezont a Feyenoord színeiben összesen 17 találattal zárta, ám ebből tavasszal "mindössze" hatot szerzett. Hogy mégis jó emlékekkel búcsúzhasson Rotterdamból, azt az UEFA-kupa döntőjében sikerült elintéznie, hiszen a Feyenoord számára hazai pályán rendezett fináléban rúgott egy gólt, kiharcolt egy tizenegyest a Borussia Dortmund ellen, és mindezeknek köszönhetően a döntő legjobb játékosának választották meg. Tomasson tehát szépen búcsúzott Hollandiától, hiszen ekkor már tudni lehetett, hogy a következő idényt az AC Milanban kezdi: szerződése lejártával ingyen távozhatott a Feyenoordtól.

Mielőtt azonban Milánóba költözött volna, még a világbajnokságon is helyt kellett állnia, és ez sikerült is neki. A dánok első találkozóján Uruguay ellen kétszer volt eredményes, tulajdonképpen megnyerte a meccset csapatának, a következő meccsen Szenegál ellen kiharcolt egy büntetőt, amit maga értékesített, majd a harmadik csoportmérkőzésen a franciák ellen is betalált – előtte rendkívül profi módon rántotta le védőjét, Lilian Thuramot. Az angolok elleni nyolcaddöntőben sem a dán csapatnak, sem neki nem ment a játék, de Tomasson így is a vébé egyik sztárja volt. Milánóban aztán gyorsan tudatosították vele, hogy csak egy a csillagok közül, és egyelőre nem számít alapembernek a rossonerók támadósorában, de hat meccsen azért két gólt szerzett a Serie A-ban is.