Ketten az ötvenből

Hivatalosan december tizenhetedikén hozza nyilvánosságra a francia France Football, hogy az újságírók választása alapján ki lett az esztendő legjobb labdarúgója, azaz ki érdemli ki az Aranylabdát. Összeállításunkban bemutatjuk a lehetséges jelölteket, ezúttal a belga Marc Wilmots-t és a francia Djibril Cissét,

Wilmots remekül játszott a világbajnokságon Fotó: EPA

Egy Brüsszeltől 30 kilométerre lévő falucskában, Jodoigne-ban kezdte pályafutását, tizenévesen próbált szerencsét a másodosztályú St. Trondnál. Egy évvel később már az élvonalbeli Mechelenben játszott, újabb egy év elteltével pedig bemutatkozhatott a válogatottban. A Standard Liége-zsel belga kupát, a német Schalke 04-gyel pedig UEFA-kupát nyert, utóbbi sorozatban öt, nagyon fontos gólt ért el. 2000 nyarán elhagyta a klubot a francia Bordeaux kedvéért, egy évvel később aztán visszatért a Királykékekhez, és mára ismét visszanyerte régi formáját. Több mint hatvan alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben, és ez szám sokkal nagyobb is lehetne, ha karrierje során nem lett volna olyan sokszor sérült.

Az év elején sikerült visszaverekednie magát a Schalke kezdő tizenegyébe, és a tavaszi szezonban három találattal járult hozzá ahhoz, hogy a gelsenkircheniek végül a negyedik helyen fejezzék be a Bundesligát. Azonban már ekkor is tudta, hogy az ő nagy szereplése a világbajnokságon jön majd el, hiszen tisztában volt bele: a World Cup után visszavonul a nemzeti tizenegytől. Ázsiában azonban igazi vezéregyénisége volt a belga gárdának. Az első csoportmeccsen a japánok ellen rendkívül látványos, ollózásos gólt szerzett, majd a következő találkozón Tunézia ellen is eredményes volt. A szokásos Wilmots-gól a harmadik mérkőzésen sem maradt el, az áldozat ezúttal Oroszország volt, ami a továbbjutást jelentette a belgák számára, Wilmotsot pedig megválasztották a meccs legjobbjának.

Következett a brazilok elleni nyolcaddöntő, ahol megint eredményes tudott lenni, azonban a játékvezető érhetetlen módon nem adta meg teljesen szabályosnak tűnő fejesgólját lökés címén, és ezzel élete nagy lehetőségét vette el Wilmotstól. A lefújást követően a focista állítása szerint egyébként a bíró elnézést kért tőle tévedése miatt, de ezzel a belgák nem sokat értek. A válogatottól való visszavonulás után csak klubjára, a Schalkére kell koncentrálnia, ám a gelsenkircheniek új mestere, Frank Neubarth csak csereként számít rá. Eben az idényben csak a találkozók felén játszott, többnyire csereként, és már a pályafutása befejezése is felmerült benne.

Hatalmas munkabírása mellett a technikai képzettségére sem lehet panasz, jól cselez és lő, ő volt a belga válogatott házi gólkirálya a kvalifikációs sorozatban. Igazi vezéregyéniség, jól bírja a felelősséget, rendszeresen ő rúgja például a tizenegyeseket is.