Lipcsei: jöhet az ünneplés!

Kispesti győzelmével a Ferencváros átvette a vezetést a bajnoki tabellán, egyszersmind őszi bajnok lett. A sikert a játékosok szolidan ugyan, de meg fogják ünnepelni.

Szinte mindenki egyetértett abban, hogy a múlt pénteki, Mikulás-napi záróbajnokin a rutin döntött a Fradi javára. Mindenekelőtt pedig Lipcsei Péter játéka, akinél ezúttal is jó helyen volt a labda, a csapatkapitány ráadásul szép góllal szerzett vezetést együttesének. Lipcsei az idényt lezáró banketten válaszolt néhány kérdésünkre.

- Mennyire volt nyűgös Kispesten, avagy mennyire zavarta a pálya mély talaja? Egyáltalán, nem féltek attól, hogy pontot vagy pontokat veszíthetnek?
- Mi tagadás, nem volt egy élmény azon a sáros talajon játszani, gyakran nem is lehetett kiszámítani, megáll-e a sárban a labda, vagy netán kicsúszik az oldalvonalon túlra. Ugyanakkor az ellenfelünk is ezzel a gonddal küszködött, azzal a különbséggel, hogy nekik az egy pont is jó volt, nekünk viszont nem. Még jó, hogy most idejében megszereztük a vezetést, s utána már, a magam részéről nem idegeskedtem, mert tudtam, hátul Szűcs Lajosék megoldják az ügyet.

- A sorozatterhelések után mekkora erőfeszítést igényelt a bajnokság finisére koncentrálniuk?
- Nagyon vártuk már a szezon végét. A bajnokság és a Magyar Kupa mellett ugyanis az UEFA-kupában és közülünk öten a válogatottban is érdekeltek voltunk, így a végére rendesen elfáradtunk. Ugyanakkor az utolsó meccs mindig a legszebb, ráadásul Kispesten az őszi elsőség volt a tét, ezáltal nem is lehetett gond a koncentrációval.

- Minek köszönhetik, hogy a meglehetősen kemény megterhelést jelentő őszi idény végén is sikerült az élen végezniük?
- Ez elsősorban az egységünk, a jó csapatszellem dicsérete. No meg a páratlan szurkolótáborunkat sem felejthetem ki a felsorolásból, mivel több mérkőzésen is ők lendítettek át a holtponton minket. Legalább hat ponttal kevesebbünk lenne, ha nem ilyen drukkerhad állna mögöttünk. Nehéz, de szép őszre tekinthetünk vissza, amit szolidan ugyan, de férfiasan ünnepelünk majd meg.

Bánki József