Ketten az ötvenből - Ronaldo és Ballack

Hivatalosan december 17-én hozza nyilvánosságra a francia France Football, hogy az újságírók választása alapján ki lett az esztendő legjobb labdarúgója, azaz ki érdemli ki az Aranylabdát. Összeállításunkban bemutatjuk a lehetséges jelölteket, ezúttal a brazil Ronaldót és a német Ballackot.

A vb-döntő utáni pillanatok Fotó: EPA

Első komoly klubja a Sao Cristovao volt, majd 1993-ban a Cruzeiro igazolta le, ahol remekül futballozott, egy év alatt 58 gólt rúgott a különböző bajnokságokban és kupákban. A válogatottban is hamar bemutatkozott, már 1994-ben felhúzhatta a címeres mezt. A vébé után a PSV Eindhoven vette meg, és első idényében 30-szor volt eredményes. Két évre rá a Barcelonába igazolt, ahol 34 gólt szerzett egy idény alatt. 1997 nyarán az Inter szerződtette, és itt is jól játszott, teljesítményének hatására 1997-ben megkapta az Aranylabdát, a FIFA választásán pedig az év játékosa lett, immár másodszor. Kálváriája az 1998-as vébédöntővel kezdődött, amikor közvetlenül a finálé előtt rosszul lett. Végül mégis vállalta a játékot, de csapatával együtt leszerepelt a franciák ellen. A következő szezont jól kezdte, de térdszalag-szakadást szenvedett. Majd' egy évet hagyott ki, ám visszatérése után ismét elszakadtak a térdszalagjai. 2001 decemberében tért vissza a pályára.

Tavaly decemberi visszatérése után ismét kisebb sérülést szenvedett, ami miatt megint pihenőre kényszerült, és a Serie A-ban csak az utolsó négy fordulóban léphetett pályára. Az első három meccsen nem is lehetett rá panasz, hiszen négy gólt szerzett, az utolsó, sorsdöntő összecsapáson a Lazio ellen azonban képtelen volt ugyanezt a teljesítményt nyújtani: az Inter egyik legrosszabbja volt, Cúper le is cserélte, és Roni teljesen összeomolva, a kispadon siratta az elúszott bajnoki címet. Nagy kérdés volt, hogy a világbajnokságon mire lesz képes ilyen kevés találkozóval a lábában, de Ronaldo a World Cupon megmutatta, hogy még közel 70 százalékosan is a világ egyik legjobbja.

Rögtön az első mérkőzésen, a törökök ellen szép gólt szerzett, ugyanezt megismélte Kína ellen is, Costa Ricának pedig negyedóra ellen kettőt vágott. Ezután gólszünetet tartott, ami azonban csak két mérkőzésig tartott, mert a hajrában megint ő volt a főszereplő: a törökök elleni elődöntőben, majd a fináléban is gólt szerzett. A vébét így összesen nyolc találattal zárta, amivel természetesen gólkirály lett. Ekkor az egész világ Ronaldo lábai előtt hevert, hogy aztán másfél hónappal később a drukkerek egy részét magára haragítsa. Hosszas huzavona után ugyanis elhagyta az Intert, és a Real Madridhoz igazolt, amit sokan (különösen az olasz szurkolók, leginkább az Inter fanatikusai) árulásnak tartottak. A királyi gárdában sokáig nem lépett pályára, majd debütálása remekül sikerült, kettőt rúgott az Alavésnek. Ezen kívül még egy bajnokin volt eredményes, viszont a Világkupa döntőjén is betalált, és a meccs legjobbjának is megválasztották - könnyen lehet, hogy itt dőlt el a javára az Aranylabda sorsa. Az mindenesetre biztos, hogy ilyen kevés mérkőzést játszva eddig még senki sem volt ilyen esélyes a trófeára.