Egyre erősödnek azok a hangok, melyek azt követelik, hogy a Barcelona helyezzen el reklámokat futballcsapatai mezén. Amióta Joan Gaspart 2000 nyarán felváltotta az elnöki székben a 22 évig regnáló Josep Lluis Núnezt, a klub pénzügyei kaotikus állapotokat öltöttek. Núnez mindig is ellenezte a mezreklámok használatát - jóllehet a spanyol bajnokságban az 1981/1982-es évad óta engedélyezett a mezhirdetés -, ám úgy tűnik, szükség törvényt bont, és Gaspart feladja a "barcelonismo", a barcelonai szellem, az évszázados hagyaték utolsó darabkáját is. Ám ehhez a sociók, a tagok engedélye is szükségeltetik, s nem biztos, hogy ezt sikerül megszerezni. Merthogy a mez áruba bocsátása annak "beszennyezését" jelentené számos szurkoló számára.
A La Vanguardia című barcelonai napilap szerint évi 12 millió euró a mez "kikiáltási ára". Az El Mundo Deprotivóban Esteve Calzada, a klub gazdasági igazgatója elmondta, hogy szinte égnek a telefonvonalak, egymás után jelentkeznek a hirdetni szándékozó cégek, de az utolsó szót a tagok, a sociók mondják ki. A klub alapszabálya értelmében ugyanis a közgyűlés dönt olyan horderejű kérdésekben, mint például a mezreklám.
A Spanyol Királyi Labdarúgó Szövetség - Pablo Porta elnöksége idején - 1981. október 8-án engedélyezte a mezreklámok használatát. Az első klub, amely eladta mezét, a Racing Santander volt (Teka), a második a Real Madrid volt, amely a Zanussinak évi 100 millió pesetáért (akkor egymillió dollár) adta el a felületet a trikón. Spanyolországban mindent lehet reklámozni a játékosok szerelésén, kivéve az alkohol- és dohánytermékeket, továbbá a pornográf és politikai tartalmú hirdetés is tilos.