Az európai kupaporondra készül a Bastia

Az SC Bastia célkitűzése a szezon előtt a biztos bennmaradás kiharcolása volt, ami nem meglepő, hiszen a nyáron több kulcsember is távozott a gárdától, és eleinte úgy tűnt, hogy őket nem sikerül megfelelően pótolni. Azóta viszont nagyot fordult a helyzet Korzikán, hiszen a bajnokság közben az ősszel egy, januárban pedig újabb három focista érkezett, a csapat pedig 2003-ban még mindig veretlen, és versenyben van az európai kupaszereplésre jogosító helyekért.

A korzikai gárda pocsékul kezdte a szezont, de később összekapta magát, és köszönhetően a bajnokság közben szerződtetett Lilian Laslandes góljainak, na meg az immár hagyományosan kiváló hazai szereplésnek, valamelyest sikerült eltávolodnia a kiesési zónától. Az előző idényhez képest főleg a gárda támadórészlegét sikerült "felturbósítani", hiszen ebbe a csapatrészbe érkezett még a holtszezonban az egykori válogatott Florian Maurice és Jocelyn Gourvennec, majd pedig Laslandes, és a trénernek, Gérard Gilinek már nem az okozta a legnagyobb problémát, hogy ki játsszon elöl, hanem hogy ki maradjon ki a támadósorból. Különösen, hogy a saját nevelésű, mindössze 18 esztendős Chouki Ben Saada is helyet követelt magának az együttesben: az U17-es válogatottal másfél éve világbajnoki címet szerzett csatár a 13. játéknapon lépett először pályára, három fordulóval később mát a kezdő tizenegy tagja volt, újabb forduló elteltével pedig a csapat az ő duplájának köszönhetően verte a bajnoki címre törő Olympique Marseille-t.

A támadórészleget tehát sikerült megreformálni, de a védekezéssel még mindig akadtak gondok, és elsősorban ennek volt köszönhető, hogy az együttes nem tudott tartósan felzárkózni a középmezőnyhöz. 19 forduló alatt a Bastia kapta a legtöbb találatot, szám szerint 27-et, a téli átigazolási időszak legnagyobb feladatának tehát az tűnt, hogy a védelmet is megfelelően megerősítsék. Érdekes módon azonban Gili mester ezt nem a hátvédsorral, hanem a középpályával kezdte, mivel a tréner úgy vélte, hogy a gondok már itt kezdődnek, az ellenfelek túl könnyen át tudják játszani ezt a csapatrészt.

Éppen ezért egy nagy munkabírású, sok labdát szerző, amolyan "vízhordó" típusú labdarúgót keresett, és meg is volt a kiszemeltje a Stade Rennes labdarúgója, Laurent Batlles személyében. A focista maga is hajlott a cserére, mivel Rennes-ben az utóbbi időben kevesebb játéklehetőséget kapott, és mivel a bretonok is belementek a transzferbe (cserébe Cyril Jeunechampot kapták meg), az üzlet gyorsan nyélbe is üttetett. Batlles a huszadik fordulóban debütált új csapatában - érdekesség, hogy tavaly is a bajnokság közben váltott klubot -, mégpedig nem is akárhogyan: rögtön az első meccsén gólt szerzett, a csapat pedig 3-1-re legyőzte az FC Nantes-ot.

A következő, AS Monaco elleni idegenbeli bajnokin is bemutatkozott egy új szerzemény a Bastia színeiben, és ő nem volt más, mint a veterán középhátvéd, Franck Silvestre, akit az SC Montpellier-től vettek kölcsön. A Manchester Unitedben futballozó Mickael Silvestre nagybátyja a Montpellier csapatkapitánya volt, így némileg érthetetlen, hogy miért váltak meg tőle, de a Bastiát ez nem érdekelte különösebben, a korzikaiak annak örültek, hogy sikerült egy rendkívül tapasztalt védőt szerezniük.

Ennek rögtön meg is lett az eredménye, hiszen a Monaco ellen nem kapott gólt a gárda, sőt, azóta egyetlenegyszer sem került a hálójába a labda, amikor Silvestre is a pályán volt. Ez persze nemcsak neki köszönhető, hanem egy harmadik új igazolásnak, az ugyancsak a hátsó alakzatban bevethető Grégory Vignalnak. Ő Silvestre-rel ellentétben nem a rutint, hanem a fiatalságot képviseli, hiszen még csak 21 esztendős, igaz, ahhoz képest meglehetősen sok tapasztalattal bír, hiszen a Liverpool FC színeiben már a nemzetközi porondon is játszott. A Bastia őt is kölcsönbe szerezte meg, és a védelem bal, illetve jobb oldalán is bevethető futballista a másik két új szerzeményhez hasonlóan rögtön a kezdő tizenegyben találta magát.

A támadósor után tehát a védelmet is sikerült "gatyába rázni", legalábbis az eredmények ezt mutatják: a Bastia ugyanis ebben az esztendőben még nem szenvedett vereséget, és a legutóbbi nyolc mérkőzésen mindössze két gólt kapott, ami különösen annak fényében szembeötlő fejlődés, hogy korábban a korzikaiaké volt a francia élvonal egyik leggólképesebb hátsó alakzata.

Mindennek köszönhetően pedig a csapat alaposan feljött a tabellán, a 15. helyről a nyolcadik pozícióba ugrott, és lemaradása csupán két pont a negyedik OGC Nice mögött. Ha így folytatja, akkor még az UEFA-kupába is kvalifikálhatja magát a gárda, arról nem is beszélve, hogy a nyolcadiknál jobb helyezést utoljára az 1996-97-es szezonban ért el a klub.