A Fiorentina sorsára juthat a Lazio

A Lazio csapata a szezon elején mindenkit meglepett azzal, hogy legnagyobb sztárjai nyári eladása ellenére sokáig vezette a tabellát, és harcban állt a bajnoki címért. A rómaiak az utóbbi időben ugyan kissé visszaestek, de még mindig a negyedik helyen állnak a Serie A-ban, pedig az egyesület anyagi helyzete továbbra is rendkívül aggasztó, és egyes vélemények szerint a Lazio a nyáron akár a Fiorentina sorsára is juthat, azaz megszűnhet.

Azt már az előző szezonban is sejteni lehetett, hogy a klub pénzügyi problémákkal küszködik, aminek legfeltűnőbb jele az volt, hogy a nyáron az átigazolási időszak utolsó napjaiban a Lazio két legjobb és egyben legértékesebb futballistáját is eladta Alessandro Nesta és Hernán Crespo személyében.

A két focistáért összesen 48 millió eurót kapott az egyesület; ez éppen elegendő volt arra, hogy a legégetőbb, 45 milliós adósságot kifizessék, de így arra nem nagyon maradt pénz, hogy a gárda újabb focistákat szerződtessen.A már korábban a Lazióhoz aláírt Christian Manfredini, Juan Pablo Sorín és Massimo Oddo ugyan megérkezett Rómába, és együtt is edzett a csapattal, de valahogyan érezni lehetett, hogy az ő transzferükkel nem stimmel minden, mivel Roberto Mancini mester nem nagyon játszatta őket.

A fent említett három játékoson kívül még ketten érkeztek: Enrico Chiesa a becsődölt Fiorentinától ingyen, míg Bernardo Corradi az Internazionalétól a Crespo-transzfer folyományaként kölcsönbe.

Mancini így jobbára változatlan játékoskerettel dolgozott, azzal a különbséggel, hogy Crespo, Nesta, na meg a költségkímélés okán az FC Barcelonának kölcsönadott Gaizka Mendieta nem állt rendelkezésére. Az előző idényben kevesebb lehetőséget kapott vagy teljesen leírt játékosok, mint Sinisa Mihajlovic, César, Simone Inzaghi vagy Fernando Couto azonban jól teljesítettek, és ennek köszönhetően a csapat ott volt az élmezőnyben.
Miközben a pályán remekül mentek a dolgok a Lazio számára, addig a pénzügyi fronton egyre rosszabb lett a helyzet, és ez elsősorban az elnöknek, Sergio Cragnottinak, jobban mondva cégének, a Ciriónak volt köszönhető.

Az élelmiszeripari konszern ugyanis közel hétszázmillió fontos adósságot halmozott fel, és mivel a Lazio főrészvényesének a cég számít - az egyesület részvényeinek 51 százaléka a Cirio tulajdonában van (a Banca Nazionale de Lavoro 5,7, a Capitali nevű bank 5,7 százalékkal bír) -, így az a veszély fenyegetett, hogy a konszern magával rántja a klubot is.
Cragnotti így nem tehetett mást, mint hogy novemberben kijelentette: megfelelő ajánlat esetén megválik a Laziótól. Egyelőre azonban ilyen ajánlat nem érkezett, bár az olasz sajtóban több lehetséges új tulajdonos neve is felmerült, kezdve a római multimilliomoson, Ernesto Bertarellin, a milánói üzletemberen, Salvatore Ligrestin keresztül egészen Mario Moretti Polegattóig, aki a cipőbizniszben érdekelt.

Karácsony napján Cragnotti bejelentette, hogy a klub vezetőségének januári közgyűlésén lemond posztjáról, és így is tett. Az egyesület új elnöke Ugo Longo lett, aki korábban a Lazio ügyvédje volt, és ilyen minőségében jól ismerte a klub belügyeit, általános igazgatónak a korábban az AC Parmánál hasonló tisztségben dolgozó Luca Baraldit nevezték ki, míg a sportigazgató Roberto Mancini lett, aki így immár kettős feladatot lát el.

Mindezek ellenére úgy tűnt, hogy a klub a januári átigazolási időszakban kénytelen lesz eladni néhány legjobbját annak érdekében, hogy tovább csökkentse adósságait: a focistáknak már többhavi bérrel tartoznak, még mindig nem fizették ki a Jaap Stamért a Manchester Unitednek járó 19 millió eurót, és a Mendieta-transzfer utolsó részlete, mintegy 12 millió euró is törlesztésre várt. A rómaiaknak nem lett volna nehéz pénzt szerezniük játékoseladásból, hiszen a kiváló szereplés eredményeként focistáik piaci értéke is megnőtt, érdeklődőkben pedig nem volt hiány: Dejan Stankovic, Claudio López, Stam és Stefano Fiore is meglehetősen kapós lett.

Longo azonban addig ügyeskedett, amíg elérte, hogy a kulcsemberek egytől egyig maradhassanak. Az új elnöknek sikerült némi bankkölcsönt szereznie, és így a klub csak két focistától vélt meg, érdekes módon két olyantól, aki a nyáron érkezett: Manfredini a spanyol CA Osasunához került kölcsönbe, míg Sorín az FC Barcelona játékosa lett.

Utóbbi transzfer kapcsán még azt sem tudni, hogy az argentint a Lazio adta-e kölcsön a katalánoknak: nagyobb a valószínűsége, hogy mivel a rómaiak nem fizették ki a labdarúgó vételárát a Cruzeirónak, így Sorín hivatalosan a brazil egyesülettől igazolt a Barcába. A rómaiak még igazolni is tudtak a télen, Manfredini pótlására a jugoszláv Nikola Lazetic érkezett a Chievo Veronától, természetesen csak kölcsönbe.

A klub helyzete tehát pillanatnyilag rendeződött, ám mindez csak ideiglenes megoldásnak tűnik, és ha nem érkezik egy új befektető, akkor a Lazio a nyáron nagy gondba kerülhet. A tartozások nagy része még mindig megvan, arról nem is beszélve, hogy a focisták fizetése továbbra is hónapokat késik, és Stam két ügynöke, Henk van Gintel és Tom van Dalen fel is jelentette a klubot. Márpedig Olaszországban nincs kegyelem: ha egy klub csődbe megy, akkor a szabályoknak megfelelően megszűntetik. A Fiorentina példája intő jel lehet.