Sokba kerülhet a sérüléshullám a Real Betisnek

Az előző szezonban elért hatodik hely után a Real Betis célkitűzése erre az idényre nem is lehetett más, mint hogy javítson pozícióján, és kiharcolja a Bajnokok Ligájában való szereplést. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy mindez teljesülhet, de az utóbbi időben kissé visszaesett a gárda teljesítménye, köszönhetően elsősorban a csapatot sújtó sérüléshullámnak, és jelenleg úgy tűnik, hogy a zöld-fehéreknek még a nemzetközi kupaszereplésért is alaposan meg kell küzdeniük.

Játék

Mutasd meg, mit tudsz! Legyen a tiéd a legjobb csapat!

Az elmúlt idényben a Real Betis a Primera División egyik kellemes meglepetését okozta azzal, hogy újoncként egészen a hatodik helyig jutott, ráadásul többségében saját nevelésű fiatalokra támaszkodva érte el ezt az eredményt.

Tavaly nyáron aztán edzőcsere történt a klubnál, az elnökkel, Manuel Ruíz de Loperával meglehetősen feszült viszonyban lévő szakvezető, Juande Ramos helyére az a Víctor Fernández érkezett, aki az előző években a Celta Vigo kispadján már bizonyította, hogy képes a sztárcsapatokkal versenyezni. Az egyesületnek sikerült megtartania kulcsembereit, sőt, a saját nevelésű fiatalok közül Capi és Rivas is meghosszabbította kontraktusát, ráadásul az erősítés is jónak ígérkezett: a brazil Marcos Assuncao, illetve a "tékozló fiú", Alfonso leigazolása azt ígérte, hogy a csapat ismét ott lehet az élbolyban.

A bajnokság elején nem is volt probléma, a gárda öt fordulón keresztül megőrizte veretlenségét, és sikerült megkapaszkodnia az élmezőnyben annak ellenére, hogy a sérülésekkel már akkor sem volt szerencséje az együttesnek. Az első komoly hiányzó Alfonso lett, aki az első három fordulóban egyaránt eredményesnek bizonyult, ám októberben bokasérülést szenvedett, ami miatt heteket kellett kihagynia. Az előző év vége felé ugyan visszatért a pályára, és megint biztatóan futballozott, ám ismét megsérült, és azóta nem is vethette őt be Fernández mester.

Mindez azért jelentett nagy problémát, mert a Betis nem bővelkedett középcsatárokban: az argentin Gastón Casas az előző idényben elszenvedett szárkapocscsonttörése óta nem nagyon találja formáját, a legutóbbi pontvadászat nagy felfedezettje, a fiatal Dani szintén a rehabilitációs központban töltötte a szezon első felét, a portugál Joao Tomás pedig az előző tréner "embere" volt, őt Fernández nem nagyon játszatta.

Márpedig a tréner által kidolgozott szisztémában a centernek nagyon fontos szerepe van, a Betis ugyanis elsősorban a szélen vezetett támadásokra építi játékát. A szélsőjátékkal nem is volt gond, a jobb oldalon a spanyol válogatott Joaquín, a bal szélen pedig a brazil Denílson „varázsolt”, ám ha beadásaikat senki sem tudta értékesíteni, akkor hiába mentek le rendszeresen az alapvonalig. Miután az összes középcsatár elfogyott, Víctor Fernández az alapvetően középpályásként futballozó Fernandót vezényelte a csatársorba, aki a lehetőségekhez képest nem is futballozott rosszul, és már kilenc gólnál tart, de az ideális megoldástól az ő szerepeltetése igencsak messze van.

Annál is inkább, mert a sérülések a többi csapatrészt sem kerülték el: a középpályás Benjamín, aki a legutóbbi szezonban 26 mérkőzésen kétszer volt eredményes, csak nemrég térhetett vissza a pályára, februárra pedig szép sorban szinte a teljes védelem kidőlt a sorból. Juanito és Rivas a 17. fordulót követően nem lépett pályára, Luis Fernández pedig a 21. játéknap után került a maródiak listájára, ami azt jelentette, hogy az ideális hátsó alakzatból csak Fernando Varela maradt hírmondónak.
A csapat pedig ezt már nem bírta el, és egyre lejjebb csúszott a tabellán. Amikor a Betis január végén 2-1-re legyőzte a Villarrealt, akkor a negyedik helyen állt, kétpontnyira lemaradva a harmadik Valenciától, az azóta lejátszott hét találkozón azonban csak négy pontot szerzett a gárda, és ennek köszönhetően a hetedik helyen találta magát, vagyis még az UEFA-kupát érő pozícióknak is búcsút intett.

Márpedig ha a gárda a szezon végén lemaradna a nemzetközi kupákról, akkor aligha fogja tudni megtartani kulcsjátékosait. Varela a zuhanyhíradó szerint már meg is egyezett az FC Barcelonával, Denílson iránt az Internazionale érdeklődik (bár 27 millió eurós kivásárlási záradéka erős érv lehet a maradása mellett), Joaquínt pedig a Real Madrid és a Juventus FC is vinné. A torinóiak a hírek szerint a chilei Marcelo Salast ajánlották fel némi készpénz mellett, és ez az ajánlat végszükség esetén a Betisnek sem jöhet rosszul, hiszen a dél-amerikai futballistával végre megoldhatná csatárgondjait.