A Húsvét hétfőjén lejátszott fordulóban a West Ham hazai pályán fogadta a Middlesbrough-t, és ha nehezen is, de begyűjtötte a három pontot, fenntartva bennmaradási reményeit. A szakvezető, Glenn Roeder a mérkőzést követően megjelent a sajtótájékoztatón, de nem sokkal később, még a stadionban mellkasi fájdalmakra panaszkodott, majd összeesett. Természetesen azonnal a Londoni Királyi Kórházba szállították, és a legtöbben szívrohamra gyanakodtak - hiába az elmúlt években több nagynevű szakembert is kezeltek szívpanaszokkal, elég, ha csak Gerard Houllier-re vagy Guy Roux-ra gondolunk. Igaz, ez a két edző egyaránt az idősebb korosztályba tartozik, Roux már hatvanéves is elmúlt, Houllier pedig szeptemberben lesz 56 esztendős, Roeder viszont mindössze 48 éves. A vizsgálatok aztán kiderítették, hogy a West Ham mesterének nem a szívével van baj, hanem tulajdonképpen szélütést kapott, az agyában elzáródott egy kis ér.
A kétgyermekes családapának nem volt valami könnyű dolga a West Ham kispadján, hiszen már 2001-es kinevezésekor is sokan azt gondolták róla, hogy nincsen meg a kellő tudása és tapasztalat ahhoz, hogy a Premiershipben dolgozzon, hiszen korábban csupa alacsonyabb osztályú együttesnél tevékenykedett. Első szezonjában azonban alaposan rácáfolt a kétkedőkre azzal, hogy egészen a hetedik helyig vezette a csapatot, éppen ezért számított még nagyobb meglepetésnek, hogy a mostani szezonban szinte változatlan játékoskerettel nem nagyon ment a Kalapácsosoknak. Az évet az utolsó helyen zárta az együttes, és hiába javult a helyzet a tavaszi szezonban, a drukkerek egyre inkább Roeder ellen fordultak. A múlt hét végén, a Bolton Wanderers elleni sorsdöntő kiesési rangadót követően (amit a West Ham elveszített) a lemondását követelték, és a húsvét hétfőjén lejátszott győztes meccsen is kifütyülték.
Pedig talán Roeder tehetett a legkevésbé arról, hogy a csapat a mostani bajnokságban a kiesés ellen harcol. A katasztrofális szezonkezdet után sikerült összeráznia az együttes, és a téli átigazolási időszakban végrehajtott erősítései is viszonylag jól sikerültek. A Fulhamtől megvett balhátvéd, Rufus Brevett remekül bevált, a Tottenhamtől szerződtetett veterán támadó, Les Ferdinand sem szerepelt rosszul, talán csak Lee Bowyer leigazolása volt némiképp kétségbe vonható - de mivel ő szinte ingyen érkezett, és csak a nyárig kötött szerződést, mindenképpen érdemes volt megkockáztatni a dolgot. Beépült viszont a csapatba a fiatal, saját nevelésű G. Johnson, és februártól kezdve kilenc bajnokin keresztül veretlen maradt a gárda - a legfontosabb, Bolton elleni találkozón viszont kikapott, és így nehéz (de nem reménytelen) helyzetbe került.
Roeder betegsége tehát a lehető legrosszabbkor jött a Kalapácsosoknak, akiknek gyorsan el kellett dönteniük, hogy a hátralévő három mérkőzésre kit nevezzenek ki edzőnek - mert az nyilvánvaló volt, hogy Roeder ebben a szezonban már nem ülhet le a kispadra. A legtöbben arra tippeltek, hogy a tréner két asszisztense, Paul Goddard, illetve Roger Cross veszi át a csapat irányítását, a két szakember azonban megőrizte korábbi pozícióját, vezetőedzőnek ugyanis az egykori legendás West Ham-játékost, Trevor Brookingot nevezték ki.
A 47-szeres angol válogatott középpályás 1967 és 1983 között összesen 528 bajnoki mérkőzésen szerepelt a Kalapácsosoknál (sohasem játszott más klubban), 88 gólt szerzett, és tagja volt az 1975-ben, illetve 1980-ban FA-kupát nyert gárdának - a magyar drukkerek pedig a Népstadionban szerzett hatalmas góljáról emlékezhetnek róla, amit az angol válogatott színeiben szerzett. Játékospályafutásának befejezése után azonban nem állt edzőnek, hanem szakkommentátorként dolgozott a BBC-nél, még ebben a szezonban is, miközben tagja volt a West Ham vezetőségének, vagyis abszolút "képben volt" a klub viselt dolgait illetően. Nála népszerűbb trénert aligha választhattak volna, és a jelenléte pszichológiai pluszt adhat a focistáknak, amire valóban nagy szükségük lehet - de hogy ez elég lesz-e a bennmaradáshoz, az nagy kérdés.