Felavatták a kijevi Lobanovszkij-szobrot

Vasárnap Kijevben a Dinamo-stadion mellett felavatták Valerij Lobanovszkij világhírű futballedző szobrát. Az emlékművet - amely a mestert 45-50 évesen, edzői pályája csúcsán, a kispadon ülve ábrázolja - Ihor Szurkisz, a kijevi Dinamo klub elnöke és Leonyid Kravcsuk, Ukrajna első elnöke, a Dinamo felügyelő bizottságának tagja leplezte le. Az ünnepségen jelen volt Valerij Lobanovszkij özvegye és leánya is.

"Valerij Lobanovszkij Ukrajna jelképévé vált a XX. második felében és a XXI. század elején" - hangsúlyozta Dmitro Tabacsnik miniszterelnök-helyettes, aki reményét fejezte ki, hogy ez a hely Lobanovszkij emlékének Mekkája és az ukrán futball újabb győzelmeinek, újabb sikereinek színhelye lesz.

Hétfőn kezdődik az ukrán fővárosban az első, Lobanovszkij nevét viselő háromnapos nemzetközi torna, amelyen az ukrán és az orosz bajnokság győztese, illetve második helyezettje - a donyecki Sahtyor, a kijevi Dinamo, a moszkvai Lokomotiv és CSZKA - mérkőzik meg.

A torna ünnepélyes megnyitóján, hétfőn a tervek szerint jelen lesz Leonyid Kucsma ukrán elnök, valamint Joseph Blatter és Michel Platini, a FIFA elnöke és alelnöke is.

Valerij Lobanovszkij, a Szovjetunió és Ukrajna érdemes edzője, aki halála után az Ukrajna Hőse kitüntetést is elnyerte, 2002. március 13-án hunyt el Zaprizzsjában, hatvanhárom éves korában, miután május 7-én agyvérzéssel a Metallurg-Dinamo mérkőzés után kórházba szállították.

Lobanovszkij 1958 és 1964 között a Dinamo Kijevben játszott, a szovjet bajnokságokon 258 mérkőzésen 71 gólt lőtt. 1961-ben bajnok, 1960-ban ezüstérmes, 1964-ben kupagyőztes volt. Edzőként 1969-1973-ig a dnyepropetrovszki Dnyepr, majd 1974-1982-ig, 1984 és 1990 között, azután 1996-tól a Dinamo Kijev szakmai munkáját irányította. Vezetése alatt a Dinamo Kijev nyolc alkalommal nyert bajnokságot (1974, 1975, 1977, 1980, 1981, 1985, 1986, 1990), s hatszor volt kupagyőztes, 1975 és 1986-ban elnyerte a KEK-et, 1975-ben az európai Szuperkupát, továbbá öt ukrán bajnokságot és három ukrán kupagyőzelmet mondhatott magáénak.

Három ciklus alatt (1975-1976, 1982-1983, 1986-1990) irányította a szovjet válogatottat, majd 1990 és 1993 között az Egyesült Arab Emírségek, 1994-1996-ig Kuvait, 2000-2001-ben pedig Ukrajna nemzeti válogatottjának szövetségi kapitányaként tevékenykedett. Vezetése alatt a szovjet válogatott 1976-ban olimpiai bronzérmes és 1988-ban Európa bajnoki ezüstérmes volt.