A hét futballmagyarjai (május 5-11.)

Újabb kínos fordulón esett túl a Borsodi Liga. A hatból csak két pályán, Siófokon és az alsóházas Zalaegerszegen volt futball; a Kispest-Békéscsaba kiesési rangadó még összefoglaló-szinten is nyomasztó volt, de ennél nagyobb gond, hogy az aranyéremért küzdő MTK és FTC, illetve a szintén felsőházas Győr és Debrecen is értékelhetetlen produkciót nyújtott. Játszottak a héten még egy Magyar Kupa-döntőt is, amelyet tulajdonképpen csak Szűcs Lajos lepkéje, Tököli duplája és Szentes Lázár nyiltakozata mentett meg a teljes unalomtól.

Képgaléria a Borsodi Ligáról

Szűcs Lajos (Ferencváros): A Fradi kapusa valószínűleg pályfutása legvicesebb gólját kapta (rúgta) a kupadöntőn, amikor Vukmir hazaadása és némi tétova topogás után bal belsővel a saját kapujába passzolt. Mivel jó kapus, ezúttal is szerencséje volt: az FTC fordított, és megnyerte a kupát. Az örökrangadón Szűcs már újra a régi volt, igaz, 88 percen keresztül akár újságot is olvashatott volna, az emberelőnyben játszó MTK ugyanis csak elvétve próbálkozott kapura lövéssel.

Salamon Miklós (Győr): "Kell egy csatár" - mondta az érkezése óta hazai pályán még nyeretlen Győr trénere, Varga Zoltán a tragikus színvonalú Debrecen-meccs után. Hogy igaza van, azt mindenki láthatja, aki mostanában az ETO-stadion lelátójára tekint, amelyen legutóbb már csak néhány százan lézengtek. A Győr ugyanis sorozatosan a mezőny egyik legvérszegényebb támadójátékát nyújta, a védelme viszont - élén az újra válogatottközelbe került Salamonnal - többnyire jól látja el a dolgát. Ilyesmiért azonban még nem mennek ki meccsre a nézők.

Tamási Zoltán (Újpest): Új edzőjével két idegenbeli győzelmet aratott, s ezzel visszakapaszkodott a dobogóra az Újpest. A lilák szombaton a Siófok sikersorozatának vetettek véget (a balatoniak először kaptak ki a rájátszásban), s hogy így történt, abban nagy szerepe volt Tamási Zoltánnak, aki olyannyira áldozatosan látta el védőfeladatát, hogy egy alkalommal kézzel mentette meg kapuját a góltól. Más kérdés, hogy mindezt talán csak Kiss Béla játékvezető nem vette észre.

Urbán Flórián (ZTE): A Zete csapatkapitánya a svédek ellen részleges combizomszakadást szenvedett, mégsem vonult hónapokra betegállományba, inkább különórákat vett, hogy újra játszhasson, majd a Vidi ellen győztes meccsen tért vissza a pályára. Nem először mutatta meg.

Tóth Balázs (Videoton): Az MTV Gól című műsorának egyik nézője nem ok nélkül hiányolta Tóth Balázs találatát az ún. gólszépségverseny jelöltjei közül. A középpályás pazar ballábas bombával juttatta vezetéshez a Videotont Zalaegerszegen, az [origo] sportrovata szerint a forduló gólját szerezte.

Józsi György (ZTE): A ZTE ifjúja két fordulóval ezelőtt lett először futballmagyar, akkor csereként beállva lőtt győztes gólt Kispesten. Szombaton szinte ugyanezt hajtotta végre, a különbség annyi volt, volt ezúttal az egyenlítő találat fűződött a nevéhez.

Balaskó Iván (Sopron): Akárcsak Zalaegerszegen, Dunaújvárosban is a csereemberek vitézkedtek a kapu előtt, már ami a vendég soproniakat illeti. Javrujan és Balaskó is a kispadról szállt be focizni, előbbi a 75. percben egyenlített, utóbbi a 79.-ben győztes gólt lőtt volt csapatának.

Koplárovics Béla (ZTE): A fentiek után talán nem meglepő, hogy Koplárovics is csereként állt be, és játéka Egressy ténykedés után valóban minőségi változást hozott a Zete bal oldalán. A számok nyelvén: harminc percet kapott, két gólpasszt adott.

Gyánó Szabolcs (ZTE): És még mindig ZTE-Vidi. Gyánó Szabolcs persze csere volt, és akárcsak márciusban a Fradi ellen, hajrágólt szerzett, amivel a Zete otthon tartotta a három pontot. A fital csatár ösztönei remekül működtek, elmondása szerint ugyanis semmit nem látott a labdából, amikor Koplárovics beadása után előrevetődött, mégis tökéletes pontossággal fejelt Végh kapujába.

Kovács Zotán (Újpest): Az Újpest vezére utoljára a huszadik fordulóban, Kispesten volt eredményes, de úgy tűnik a csapattal együtt a csatár is feltámadt - Siófokon higgadt megoldással nyitotta meg a gólok sorát, és a mezőny legjobb teljesítményét nyújtotta.

Tököli Attila (Ferencváros): A legféltettebb magyar játékos nem a legjobb idényét éli, bizony az idei meccsek nagy részében meg sem közelítette korábbi teljesítményét. Valós tudását jól jelzi azonban, hogy még rossz formában is képes volt egymaga eldönteni a Magyar Kupa döntőjét két pontos lövéssel.