Az öltözők előtt található a "Hősök Csarnoka", ahol a klub legendáinak relikviái találhatók. A falon 30 bekeretezett fotó lóg ugyanazzal a dátummal: 1987. május 27. Ekkor verte meg a Porto a Bayern Münchent Bécsben 2-1-re (ki ne emlékezne az algériai Rabah Madjer sarkazására?), nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa Kupáját...
Ha történelmi sorrendben szeretnénk haladni, akkor az 1893-as esztendővel kell kezdenünk: ez év szeptember 28-án Antonio Nicolau d'Almeida, egy portói borkereskedő alapította meg a "Football Clube de Porto-Sociedade Sportiva" nevű klubot. d'Almeida monarchista volt, a dátum kiválasztása nem véletlenül esett Károly király születésnapjára. Mint ahogy az sem volt véletlen, hogy az uralkodó, nejével, Améliával együtt jelen volt a klub első hivatalos találkozóján 1894 márciusában: a Porto ellenfele a Sport Lisbonense volt. A klubszínek pedig honnan is származhattak volna, mint a királyság hivatalos kék-fehér zászlajáról.
1906-ban új elnököt kapott a klub Monteiro da Costa személyében, s megkezdődött a fejlődés. 1907 áprilisára pályát kapott a Porto, a "Campo da Rainha" lett Portugália első füves stadionja. Az első nemzetközi mérkőzésre 1908-ban a spanyol Fortuna Vigo ellen került sor, de az első győzelemre még három évet várni kellet. Az ellenfél akkor is a vigói együttes volt.
1913-ban a klub átköltözött a "Campo da Constituicao" nevű pályára, s folytatva a felemelkedést sorra diadalmaskodott a regionális bajnokságokban. 1920-ban a csapat nemzetközi presztízse megnőtt, miután Lisszabonban 3-2-es győzelmet aratott a Benfica ellen. A sajtó ugyan majdhogynem megfeledkezett az eseményről, pedig ettől számítható a két klub az ősi rivalizálása.
1922-ben és 1925-ben nyerte meg első két bajnoki címét a csapat, mindkét alkalommal a Sporting Lisboa együttesét győzte le a fináléban. A krónikák megemlítik, hogy a csapat akkori legjobbja Siska Mihály, a Vasas egykori hálóőre volt, akit még manapság is a klubtörténet legjobb kapusaként emlegetnek. 1935-ben a csapat megnyerte harmadik aranyérmét, amit 1939-ben és 1940-ben megtoldott még kettővel. Utóbbi szezonban 18 meccsből 17 győzelem és egy döntetlen volt a Porto mérlege. És a kispadon - immár szakvezetőként - Siska ült.
Tizenhat szűk esztendőt követően 1956-ban a brazil Dorivel Knippel Yustrich irányításával ismét aranyéremhez (és kupagyőzelemhez) jutott a Porto, 1958-ban pedig már a legendás Guttman Béla irányításával lett bajnok a csapat. Tizenkilenc évnyi pauzát követően Jose Pedroto nevét foglalták imába a Porto-drukkerek: az ötvenes évek bálványa edzőként egymást követő két alkalommal is a csúcsra ért.
1982-ben Jorge Nuno Pinto da Costa került a klub élére, s ez új időszámítást jelentett a Porto életében. A nyolcvanas években négy bajnoki címet, két Portugál Kupát és öt Szuperkupát nyert a gárda, egy évtizeddel később, a '90-es években újabb hét aranyérem került a csapat neve mellé. Közben a Porto nemzetközi szinten sem lazsált: 1984-ben bejutott a Kupagyőztesek Európa Kupájának döntőjébe, ám Baselben 2-1-re kikapott a Juventustól. 1983-ban és 1985-ben Fernando Gomez révén a csapat adta az Aranycipőst, azaz Európa legjobb gólszerzőjét. Az 1986-87-es esztendőben ugyan otthon egy címet sem gyűjtött be az Artur Jorge edzette Porto, megnyerte viszont a már említett BEK-et a Bayern ellen, s diadalmaskodott az európai Szuperkupa-, majd a Világkupa-fináléban is.
A kilencvenes években a csapat állandó tagja lett a Bajnokok Ligája mezőnynek, 1995 és 1999 között zsinórban ötször nyert bajnoki aranyérmet, azóta viszont nem sikerült ez a bravúr. A jelenlegi csapatban egy magyar játékos található, Buzsáky Ákos, őt megelőzően 1996-97-ben Lipcsei Péter, majd Fehér Miklós állt a klub szolgálatában. A még zajló bajnokságban a csapat magabiztosan vezet a Benfica előtt, így várhatóan begyűjti 19. aranyérmét.
Pincési László