Továbbra is ismeretleneket igazol a Perugia

A Perugia együttese az elmúlt években arról volt nevezetes, hogy szinte csak és kizárólag alacsonyabb osztályból (legtöbbször még csak nem is a másod-, hanem a harmadosztályból) igazolt, illetve olyan focistákat szerződtetett, akik valamelyik egzotikus országból érkeztek, és korábban szinte senki sem hallott róluk. A taktika azonban eddig szinte mindig bejött, és az egyesület elnöke, Luciano Gaucci továbbra is ezt az átigazolási politikát folytatja, aminek leglátványosabb jele az idén a líbiai Saeed Kadhafi szerződtetése volt.

Amikor a Perugia annak idején, 1998-ban szerződtette a japán Nakata Hidetosit, akkor a legtöbben csak legyintettek, hiszen a kilencvenes évek elején a Sampdoria már befürdött egy japán futballistával, Kazu Miurával, akit pedig akkor az egyik legjobb ázsiai focistának tartottak. Nakata azonban a Perugiában igazi sztárrá nőtte ki magát, a klub hatalmas nyereséggel adta őt tovább a Romának, és az egyesület elnöke, Luciano Gaucci ezzel egy olyan hagyományt indított el, amely ma is tart. A Perugia a későbbiekben előszeretettel igazolt Ázsiából, játszott a csapatban kínai, iráni és koreai labdarúgó is, akik közül a perzsa Reazei két éven keresztül alapember volt, a koreai An Dzsung Hvan pedig óriási médiaszereplést hozott az egyesület konyhájára akkor, amikor a tavalyi vébén a koreai együttes az ő góljával verte ki az olaszokat.

Ez utóbbi példa is jól mutatja, hogy Gaucci nem is mindig elsősorban sportbéli indokok alapján szerződtetett egzotikus országból labdarúgót, bár kétségtelen tény, hogy csupán a kínai Ma Mingyu nem vált be az ázsiaiak közül. Az extravagáns elnök idén nyáron is valami hasonló akción törte a fejét, és sikerült is a klubjára irányítania a világsajtó figyelmét azzal, hogy a Perugia szerződtette a líbiai Szaadi Kadhafit, aki nem más, mint az ország vezetőjének, Muammar Kadhafi tábornoknak a fia, és ha ez nem lenne elég, egyben Líbia labdarúgó Szövetségének alelnöke és a Líbiai Olimpiai Bizottság elnöke, nem mellékesen pedig meglehetősen gazdag - vagyonáról csak annyit, hogy 7,5 százalékban a Juventusnak is részvényese. Kadhafi, aki már évek óta líbiai Al Ittihad csapatának oszlopos tagja, és pénze segítségével edzőmeccsen pályára lépett például a Barcelona ellen is, kétéves szerződést írt alá a Perugiánál, és hivatalos bemutatásakor azonnal kijelentette:

"Természetesen mindenben elfogadom az edző döntését, még ha a kispadra vagy akár a lelátóra ültet is". Ezt mindenesetre nem valami könnyű elképzelni egy ilyen hatalommal rendelkező emberről. Gaucci eközben váltig hangsúlyozta, hogy nem csak a szenzáció miatt igazolta le a középpályást. "Mindig is sokat kritizáltak amiatt, mert nem hagyományos futballista országokból szerződtettünk játékosokat, de eddig mindig nekünk volt igazunk" - jelentette ki.

A Serie A 2002-2003-as szezonjának végeredménye

Utóbbi négy labdarúgó mind a védelmet erősítette, így elsősorban ebbe a csapatrészbe volt szükség új emberekre. A szerzemények egyelőre nem számítanak különösebben ismertnek, de így volt ez korábban sok más perugiai focistával is, hogy egy év elteltével a játékospiac legkeresettebb focistái legyenek. A hátsó alakzatba érkezett például a marokkói Dzsamal Alioui, aki mindössze 21 esztendős, és az elmúlt éveket az Olympique Lyon tartalékcsapatában töltötte. Nála valamivel rutinosabbnak számít az Avellinótól igazolt Giovanni Batista Ignoffo, aki 1977-es születésű, azonban eddigi pályafutása során csak a harmadosztályban szerepelt. Ugyanez igaz a nála egy évvel idősebb Ernesto Terrára, azzal a kivétellel, hogy a negyedosztályban is játszott a Sora színeiben.

A csatársorba valamivel ismertebb labdarúgók érkeztek, de azért róluk sem nagyon mondható el, hogy eddig megváltották volna a világot. Az angol másodosztályú Coventrytől ingyen leigazolt Jay Bothroyd például egykoron az Arsenal-ifiben hatalmas reménységnek számított, ám heves természete miatt nem tudott bekerülni az első csapatba, majd a Coventryvel kiesett az élvonalból, és az Égszínkékeknél sem tartottak igényt rá. Az egyetlen ismertebb új igazolás a Perugiánál a horvát támadó, Sasa Bjelanovic, aki az előző szezonban a Comóban, majd kölcsönben a Chievóban játszott, vagyis legalább egy élvonalbeli szezon a háta mögött van.

Ezzel a játákoskerettel elméletben a Perugia együttes biztos kiesőjelöltnek számítana, ám Serse Cosmi mester az elmúlt években már megmutatta, hogy az elméletben gyengébb képességű focistákból is ki tudja hozni a maximumot. És könnyen lehet, hogy valamelyik eddig ismeretlen labdarúgóról hamarosan kiderül, hogy sokkal többet tud, mint azt sokan gondolták volna: Liverani vagy Miccoli példája ott lebeghet a szemük előtt.