Múltidézés Nantes-ban

A francia klubok közül mindig is a Nantes rendelkezett az egyik legjobb utánpótlással, és a Kanárik játékoskerete ennek megfelelően általában hemzseg a saját nevelésű ifjoncoktól. Az idén nyáron azonban az egyesület a szokottnál is visszafogottabban tevékenykedett az átigazolási piacon, hiszen mindössze egy focistát igazolt, és az új tréner, Loic Amisse vezérletével szinte csak és kizárólag az utánpótlásra akarnak építeni.

A Nantes korábban mindig ügyelt arra, hogy lehetőleg olyan tréner üljön a kispadon, aki kötődik az egyesülethez. A kilencvenes években ez tökéletesen meg is valósult, hiszen előbb Jean-Claude Suaudeau vezette a gárdát, aki a hatvanas években volt a klub futballistája, és ezt követően az utánpótlásnál dolgozott, majd 1997-ben Raynald Denoueix váltotta fel, aki hasonló karriert futott be: előbb focistaként, majd utánpótlásedzőként szolgálta a Kanárikat, mielőtt az első csapathoz került volna.

Mindkét tréner nyert bajnokságot a klubbal, ám 2001 decemberében a hagyomány részben megszakadt: ekkor ugyanis a Nantes bajnoki címvédőként az utolsó helyen állt a tabellán, és a vezetőségnek lépnie kellett. Menesztették tehát Denoueix-t, a helyére pedig az az argentin Angel Marcos került, aki focistaként egykoron szintén megfordult Nantes-ban, ám edzőként nem járta végig a Kanáriknál szokásos szamárlétrát, hanem a Lorient-tól csábították el. Marcosnak az első szánú célkitűzést sikerült megvalósítania, benntartotta az együttest a legjobbak között, ám ennél nem tudott tovább lépni: a csapat az elmúlt szezonban "csak" 11. lett, ráadásul a tradíciók sem érvényesültek a korábban megszokott mértékben, és bizony több idegenlégiós, illetve nem saját nevelésű labdarúgó is helyet kapott a gárdában, noha még mindig a tősgyökeres nantes-iak voltak többségben.

Az elnökség pedig úgy érezte, jobb lenne visszatérni a hagyományokhoz, és a bajnokság végén ennek megfelelően menesztették Marcost, az új edző pedig az a Loic Amisse lett, akinek a neve az évek során egybeforrott a Nantes-éval. A 48 esztendős szakember játékosként több mint 500 bajnokin játszott a Kanárik színeiben 1973 és 1989 között (12 alkalommal a válogatottban is pályára lépett), 1991-től kezdve pedig ő volt a felelős a klub utánpótlásáért, a legutóbbi években a tartalékcsapatnak is ő volt az edzője. Utóbbi minőségében a jelenlegi játékoskeret háromnegyede dolgozott a keze alatt, és személye garanciát jelentett arra, hogy a klub visszatér a korábbi értékrendhez, és szinte csak és kizárólag a saját nevelésű labdarúgókra épít majd.

Ez a játékoskeret nyári változásaiban is megnyilvánult, hiszen a távozók nagy része olyan labdarúgó volt, aki "zsoldosnak" számított Nantes-ban, vagyis nem a klub utánpótlás-akadémiájáról került ki. A 2001-ben a Bastiától megvett Pierre-Yves Andrét ingyen elengedték a Guingamp-hoz, és a 2000-ben a PSG-től leigazolt Nicolas Laspalles is vele tartott, a tavaly a Salamancától szerződtetett portugál Ariza Makukulát kölcsönadták a spanyol Real Valladolidnak, a 2000-ben a Fenerbahcétől érkezett román Viorel Moldovan pedig Katarba szerződött. Ők a legutóbbi pontvadászatban nem is nagyon számítottak alapembernek, távozásuk tehát nem jelentett különösebb érvágást, ez utóbbi csak a kameruni Éric Daniel Djemba-Djembáról mondható el, őt viszont a Manchester United vette meg, mégpedig hatmillió eurórért, és ez beleillett az egyesület transzferpolitikájába, amelynek alapját a saját nevelésű focisták jó pénzért való eladása jelenti.

Ami az érkezőket illeti, Amisse jó előre tisztázta, hogy elsősorban a tartalékok közül felhívott focistákkal akarja kiegészíteni a keretet, és csak a legszükségesebb esetben igazol máshonnan. Így a kölcsönből visszaérkező és szintén saját nevelésű Hassan Ahamadán és Pierre Aristuoyon kívül csak egy jobbhátvéd szerződtetését tartották szükségesnek. Erre a posztra Amisse-nek több kiszemeltje is volt: a román Flavius Stoican (Dinamo Bucuresti), a portugál Nelson Veiga (Vitória Setúbal), valamint az argentin Hugo Ibarra (FC Porto) és Juan Serrizuela (RCD Mallorca). Egy darabig úgy tűnt, hogy Ibarra lesz a megoldás, azonban az AS Monaco az utolsó pillanatban közbelépett, és "elcsaklizta" a Kanárik elől a focistát, a Nantes így Serrizuelára csapott le. Ebben volt ráció, hiszen a védelemben Mauro Cetto személyében már van egy argentin, és a kolumbiai Mário Yepes is a River Plate-től érkezett tavaly.

Az első fordulóban Serrizuela még nem lépett pályára, és ez a meccs kiváló példája volt annak, hogy Amisse hogyan képzeli el munkáját. A Sochaux elleni találkozón a kezdő tizenegyben ugyanis csak két olyan játékos volt, aki nem számít saját nevelésnek (Cetto és Olivier Quint), és rögtön két ifjonc is bemutatkozhatott az élvonalban: Loic Guillon a kezdő csapatban szerepelt, Fodil Hadjadj pedig csereként állt be - ráadásul Stéphen Drouin is csak a második mérkőzését játszotta a legjobbak között. A klub egyébként Serrizuelán kívül még egy külföldi játékost vett a nyáron, de az ő bemutatkozására valószínűleg még várni kell: a romániai Claudiu Keserű ugyanis mindössze 16 esztendős, a Kanárik viszont ennek ellenére 300 ezer eurót fizettek érte.

A fiatal csatár Nagyváradon, az FC Oradeában futballozott eddig (ahol Muzsnay Zsolt volt a pályaedzője), és a legutóbbi idényben 12 meccsen játszott a másodosztályban. Elsősorban nem ezzel hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal, hogy a román U17-es válogatottban az Eb-selejtezők során nyolc gólt ért el, és ezzel a kvalifikációs sorozat gólkirálya lett - pedig csapata ki sem jutott a kontinensviadalra.