Hasselbainkre hajt a Betis

A Betis együttese számára a legutóbbi pontvadászat némi csalódást okozott, mivel a gárda nem tudta kiharcolni az UEFA-kupás szereplést. Ennek ellenére a zöld-fehérek megtartották értékeiket, és a nyáron igyekeztek tovább erősíteni annak érdekében, hogy ezúttal ne csússzanak le a nemzetközi kupaszereplésről. Az eddigi szerzemények névsora biztató lehet a drukkerek számára, de a csapatnak még szüksége van egy vérbeli középcsatárra, és a hírek szerint a vezetőség erre a posztra a holland Hasselbainket szemelte ki.

Noha a két sevillai együttes közül a Real Betis végzett előrébb a tabellán az előző szezonban, mégis a zöld-fehéreknél voltak elégedetlenebbek, hiszen az együttes "csak" nyolcadik lett, ami nem csak ez egy évvel korábban megszerzett hatodik pozícióhoz képest volt visszalépés, hanem azt is jelentette, hogy a csapat nem kvalifikálta magát a nemzetközi kupákra. Ez különösen azért volt elkeserítő a drukkerek számára, mert az együttes sokáig még a dobogós helyezésekért is versenyben volt, januárban még a negyedik helyet foglalta el, ám a bajnoki hajrában visszaesett a teljesítménye, és így meg kellett elégednie a nyolcadik pozícióval. A nemzetközi szereplés elmaradása nyomán pedig félő volt, hogy a klub nem fogja megtartani legnagyobb értékeit, márpedig a csapat egyik fő erőssége az volt, hogy tele volt saját nevelésű fiatalokkal, akik gyermekkoruk óta a Betisben fociztak, és így remekül tudtak azonosulni az egyesülettel.

Közülük a jobb oldali középpályás Joaquín volt a legkapósabb, akit külföldi sztárklubok (Inter, Juventus, Manchester United) mellett a Real Madrid is csábított, márpedig a focista sohasem tagadta, hogy egyik álma a királyi gárdában szerepelni. Szerződése ugyan 2007-ig szól, és meglehetősen magas kivásárlási összeg szerepel benne, ám mint tudjuk, ha a Real meg akar szerezni valakit, akkor ez nem szokott gondot okozni, nem csoda, hogy a drukkerek aggódtak egy kicsit. Joaquín kisebb szóváltásba is keveredett a Betis elnökével, Manuel Ruíz de Loperával, akit szintén nem kell félteni, de végül maradt a sevillaiaknál - sokak szerint csak azért, mert a Real a szintén jobb oldali középpályás David Beckhamet vette meg, és egyelőre nem volt szüksége még egy focistára erre a posztra. Joaqíun maradása jelzésértékű volt, mert ennek nyomán a Barcelonával kapcsolatba hozott Fernando Varela sem igazolt el, sőt, a harmadik nagy közönségkedvenc, Capi még a szerződését is meghosszabbította, egészen 2010-ig. Távozó persze volt a klubból, de egyikük sem számított meghatározó játékosnak. A cserekapus Ronny Gaspercic a Deportivo Alavéshez került, a védő Césart a Córdobának adták el, a csatársorból pedig a tréner, Víctor Fernández által szinte teljesen mellőzött portugál Joao Tomas a Vitória Guimaraes játékosa lett, Gastón Casast az argentin Racing Clubnak adták kölcsön, a Barcelonától kölcsönkapott Alfonsót pedig, aki sérülése miatt csak a mérkőzések közel felén szerepelt, visszaküldték a katalánokhoz.

Ami az érkezőket illeti, a klub július végén lendült bele igazán, hiszen ekkor pár nap alatt négy focista is érkezett a Betishez. Az uruguayi Nacionaltól a válogatott védő, Daniel Lembo érkezett, akiért 2,5 millió eurót fizettek ki, a Málagától leigazolt kapusért, Pedro Contrerasért (aki tagja volt a tavalyi világbajnokságon szerepelt spanyol keretnek) egyetlen centet sem kellett adni, mivel neki lejárt a szerződése. E két játékos érkezésével tovább erősödött a keret, amire azért volt szükség, hogy ne fordulhasson elő még egyszer az, ami az előző szezon végén, vagyis hogy egy sérüléshullám esetén szinte teljesen elfogyjon a védelem. Igazából azonban a csatársor megerősítésére volt égető szükség, hiszen ez a csapatrész már a legutóbbi pontvadászatban is neuralgikus pont volt: Víctor Fernándeznek nem sikerült megtalálnia az ideális középcsatárt. Alfonso, Dani és Casas is sokat volt sérült, így az alaphelyzetben középpályás Fernando volt kénytelen centert játszani, és bár nem lehetett rá panasz (15 gólt szerzett, többet, mint mondjuk Eto'o, Pandiani vagy Fernando Torres), a szakember úgy érezte, hogy egy vérbeli középcsatárra van szüksége - különösen, hogy Alfonsótól, Casastól és Joao Tomastól is megszabadult.

Nem okozott tehát nagy meglepetést, hogy a másik két új igazolás a csatársorba érkezett, de egyikük sem az a nagy dobás volt, amire a drukkerek számítottak. A másodosztályból feljutott Murciától 1,4 millió eurótól megvett Ismael López López (művésznevén röviden csak Ismael) igazán csak a spanyol futball szerelmeseinek lehet ismerős: a Barcelona nevelése, egykoron az 1997-98-as szezonban a KEK-ben is pályára lépett a katalánoknál, de az első csapatba nem tudott huzamosan bekerülni, így azóta a másodosztályú klubok között vándorolt - a legutóbbi szezonban 12 gólt ért el. A Real Madridtól megszerzett Jorge López Marco, művésznevén Tote már nemzetközi szinten is ismertebbnek számít, még ha nem is feltétlenül a királyi gárdánál eltöltött ideje miatt: a madridi nevelésű labdarúgó ugyanis a fővárosban csak elvétve kapott lehetőséget, a 2001-2002-es idényben viszont a Valladolidnak kölcsönadva remekül focizott. A legutóbbi pontvadászatot megint a Realnál töltötte, de alig lépett pályára, így mindenképpen távozni akart.

E két focista jó igazolásnak tűnik, de a drukkerek azt szeretnék, ha egy igazi nagyágyú is érkezne a csatársorba, és a vezetőség sem tett le a dologról - különösen azok után, hogy az egyik csatár, a fiatal Dani megint megsérült, és három hónapig nem léphet pályára. A nyáron több nemzetközi klasszissal is kapcsolatba hozták a sevillaiakat (szóba került velük kapcsolatban Giovane Élber, Mario Jardel, Marcelo Salas és Ricardo Oliveira is), de ezekben az esetekben még komoly tárgyalásig sem nagyon jutottak el. A holland Jimmy Floyd Hasselbaink esetében viszont ennél többről van szó: a Betis már felvette a kapcsolatot a labdarúgó ügynökével, Humprey Nijmannal, aki egyelőre elutasító választ adott a spanyoloknak. A román Adrian Mutu megvételével azonban megváltozott a helyzet, Hasselbaink könnyen a kispadra szorulhat a londoniaknál, amit már az előző szezonban sem viselt valami jól. Ha a Betis elég kitartó és ajánlata megfelelő, akkor nem lehet kizárni, hogy a csatár végül igent mond - ezzel valószínűleg mindkét fél jól járna.