A klub pár évvel korábban már betöltötte ezt a szerepkört, hiszen 2000-es feljutását követően rögtön a harmadik helyet szerezte meg az élvonalban, majd a Bajnokok Ligájába is kvalifikálta magát, és második első osztályú idényében sem szerepelt rosszul, akkor ötödik lett. A "csoda" azonban csak két évig tartott, hiszen ezt követően az élcsapatok valósággal szétkapkodták a csapatot, és a játékosok nagy része távozott: Pascal Cygan az Arsenalba, Bruno Cheyrou a Liverpoolba, Johnny Ecker a Marseille-be, Dagui Bakari pedig a Lensbe került - hogy csak a legfontosabb távozókat említsük. Még nagyobb jelentősége volt azonban annak, hogy a sikeredző, Vahid Halilhodzsics sem hosszabbította meg szerződését.
A kispadra a Monacóval 2000-ben bajnoki címet szerző Claude Puel került, akinek azonban meglehetősen nehéz dolga volt, hiszen egy jelentősen meggyengült kerettel kellett volna eredményeket elérnie. Ez nem is nagyon ment neki, a gárda végig a kiesés ellen küzdött, és a vezetőségben többször is felmerült, hogy menesszék a szakvezetőt, ám végül bizalmat szavaztak neki, és a csapat bennmaradt a legjobbak között.
Puel dolga ezzel persze nem lett sokkal könnyebb, hiszen az egyesületnek továbbra sem nagyon volt pénze arra, hogy megerősítse keretét, sőt, félő volt, hogy pár kulcsembernek megint távoznia kell. Így is történt: az argentin középpályás, Federico d'Amico, aki az előző idényben 27 bajnokin lépett pályára, a Le Mansba távozott (jellemző, hogy az újonc csapatnak sikerült őt elcsábítania), míg a szenegáli válogatott focista, Sylvain N'Diaye (ő 35 találkozón szerepelt a legutóbbi pontvadászatban) az Olympique Marseille-hez igazolt. Utóbbi egyesület egyébként csábította a védő Stéphane Pichot-t is, azonban őt sikerült megtartania a lille-ieknek.
Erősítésekről azonban így sem nagyon lehetett szó, és mindössze két új szerzemény érkezett a csapathoz, akiket azonban előzetesen nehezen lehetett volna erősítésnek nevezni. Geoffrey Dernis nem volt ismeretlen a lille-i drukkerek számára, hiszen az egyesület saját nevelésű focistájáról van szó, aki az elmúl két idényben kölcsönben a másodosztályú Wasquehalban futballozott. A másik új igazolás is a második vonalból érkezett, mégpedig a Caenből, és Mathieu Bodmer fiatal kora ellenére tapasztaltnak számít, hiszen már a 2000-2001-es szezonban, 18 esztendősen is alapembernek számított klubjában - ám sokan féltek attól, hogy az osztálykülönbség mindkét focista esetében túl nagy lesz.
Arról nem is beszélve, hogy a Lille sorsolása sem volt valami kedvező, hiszen az első két idényben két bajnokesélyes gárdával, a címvédő Olympique Lyonnal, illetve a Paris Saint-Germainnel kellett találkoznia, félő volt tehát, hogy megismétlődik az egy évvel korábbi eset, amikor az együttes az első négy fordulóban mindössze két pontot szerzett, és egyetlen gólt sem ért el. Azonban éppen az ellenkezője történt: a nyitófordulóban a Lille rögtön hatalmas meglepetést okozott azzal, hogy legyőzte a bajnokcsapatot, a második körben még nagyobb szenzációt értek el a párizsiak elleni idegenbeli diadallal, és a harmadik játéknapon az újonc Toulouse elleni magabiztos győzelem már nem is számított meglepetésnek. A gárda egyetlen százszázalékosként állt a bajnokság élén, ráadásul úgy, hogy még csak gólt sem kapott!
Az, hogy a védelem a Lille legjobb csapatrésze, nem váratlan dolog, már csak azért sem, mert az egyesület az előző idényben pocsék csatársorral rendelkezett, csak két olyan együttes volt, amely kevesebb gólt ért el, és mindkettő (a Le Havre és a Troyes) ki is esett. Puel a háromhátvédes szisztéma híve, és a rendszer eddig tökéletesen bevált, ráadásul az egyik focistát, Éric Abidalt a francia sajtóban máris az új Lilian Thuramnak kiálltották ki. A védőért máris bejelentkezett a Paris Saint-Germain, de a klub természetesen hallani sem akar arról, hogy elengedjék, sőt, Puel mester kérésére szeretnék tovább erősíteni a klubot.
A szakvezető a három meccsen rúgott öt gól ellenére úgy érzi, hogy a csatársorban még szüksége egy gólerős támadóra, hiszen a jelenleg ebben a csapatrészben bevetett játékosok közül az ausztrál Mile Sterjovski inkább középpályásnak számít, csak kényszerűségből játszik ékként, a chilei Héctor Tapia pedig túlságosan sérülékeny - a legutóbbi fordulóban nem is lépett pályára. A kiszemelteket a volt japán szövetségi kapitány, a francia Philippe Troussier ajánlotta be a Lille-nek: Nagai Jucsiro az Urawa Red Diamonds, Nisizava Akiro pedig a Cerezo Osaka labdarúgója, és mindketten tagjai hazájuk válogatott keretének.
(FOCIVILÁG)