Monacóban Morientesszel pótolták Nondát

Az AS Monaco háza táján a legutóbbi idény zárását felemás érzésekkel fogadták: a csapat kétéves gyengélkedés után végre hagyományaihoz méltóan szerepelt, és a második helyet szerezte meg, ám fennállt a lehetősége, hogy a korábbi évek hanyatlásának most issza meg a levét, hiszen anyagi gondjai miatt kizárással fenyegették. A hercegi család segítségével azonban sikerült túllépni a nehézségeken, és öt forduló után a Monaco már az élen áll a francia pontvadászatban, annak ellenére, hogy legjobb játékosa súlyos sérülést szenvedett, és valószínűleg a szezon során nem is léphet pályára.

A monte-carlói egyesület mindig is a legtehetősebb klubok közé tartozott Franciaországban, és amíg jöttek az eredmények, addig a nagy költekezésből nem volt nagy probléma, hiszen a nemzetközi kupaszereplés többé-kevésbé finanszírozta az új igazolásokat. 2001-ben és 2002-ben azonban a csapat csak a tabella második felében végzett, nem tudott kilépni a kupaporondra, azonban drága futballisták szerződtetése nem állt meg, és ennek következétben idén januárra a Monaco csőd közeli helyzetbe került. A klub adóssága több mint ötvenmillió eurót tett ki, márpedig a francia liga az ilyen esetekben nagyon szigorú, és hiába végzett a gárda a második helyen és kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájára, kevéssel a pontvadászat vége előtt a szervezet úgy döntött, hogy a Monacót a másodosztályba száműzi. Az egyesület természetesen fellebbezzett, és a hírek szerint a monacói hercegnek, Albertnek is nagy szerepe volt abban, hogy a klub 26 millió euróról bankgaranciát tudott felmutatni, és így mégis csak elindulhatott az élvonalban.

Az események következménye volt az is, hogy az elnöki posztról 28 év után távozott Jean-Luis Campora, aki állítólag már korábban bejelentette, hogy 2003 nyarán elhagyja pozícióját - a pletykák szerint a 62 esztendős üzletember a jövőben politikusi pályára akar lépni. Utódja az a Pierre Svara lett, aki a jól értesültek szerint jó kapcsolatokat ápol a hercegi családdal. Úgy látszik, erre volt szükség, hogy a csapat együtt tarthassa keretét, hiszen korábban arról volt szó, hogy az adósságot a legjobb futballisták eladásából próbálják eltüntetni. Az előző idény gólkirálya, a kongói Shabani Nonda például már meg is egyezett az Olympique Lyonnal (a bajnokcsapat 15 millió eurót fizetett volna a támadóért), ám amikor kiderült, hogy a Monaco mégis maradhat a legjobbak között, a csatár meggondolta magát, és kijelentette: marad Monte-Carlóban. Nem ő volt az egyetlen, aki így gondolkozott: a két válogatott középpályás, Ludovic Giuly és Jérome Rothen (akiket szintén rengeteg külföldi csapat hívott) is hasonlóan döntött, a fiatal középhátvéd, Sébastien Squillacci pedig még meg is hosszabbította szerződését. A 23 esztendős hátvédnek nagy szerepe volt abban, hogy a gárda a második helyet szerezte meg, és természetesen iránta is nagy volt az érdeklődés, de a futballista 2007-ig elkötelezte magát a monte-carlóiakhoz.

A meghatározó futballisták közül így egyedül a mexikói középhátvéd, Rafael Márquez távozott, akit a Barcelonának adtak el, az argentin Marcelo Gallardo pedig hazatért a River Plate-hez - igaz, tőle a vezetőség meg akart szabadulni, mert fizetése túlságosan is nagy volt ahhoz képest, amennyit játszott az utóbbi időben. Didier Deschamps mesternek tehát nem kellett különösebben újjáépítenie együttesét, sőt még arra is volt lehetősége, hogy néhány új szerzeménynek lehetőséget adjon: a klub ugyanis kölcsönvette a Paris Saint-Germian középpályását, Edouard Cissét, aki az előző idényt az angol West Ham Unitednél töltötte, majd pedig sikerült megszereznie az élvonalból frissen feljutott FC Metz fiatal támadóját, Emmanuel Adebayort, akiért 3,2 millió eurót fizettek.

A bajnokság ráadásul a lehető legjobban kezdődött a csapat számára, hiszen az első fordulóban a Girondins Bordeaux ellen 2-0-s győzelmet arattak Deschamps fiai, és mindkét gólt Nonda szerezte, aki tehát ott folytatta, ahol az előző idényben abbahagyta. Ezt ugyan egy 3-1-es vereség követte a címvédő Lyon ellen (a gólszerző persze megint Nonda volt), de ezután a Bastiát simán verte a csapat, a PSG elleni idegenbeli 4-2-es diadal pedig egyenesen bravúrszámba ment. Ennek a három pontnak azonban mégsem tudtak igazán örülni a drukkerek, mert a találkozón Nonda súlyos sérülést szenvedett: a csapat első számú gólvágója egykori csapattársával, José-Karl Pierre-Fanfannal ütközött, és elszakadtak a térdszalagjai. Rögtön látszott, hogy komoly dologról van szó, de valószínűleg még Deschamps sem gondolta, hogy ebben a szezonban már nem számíthat Nondára: márpedig az első diagnózisok szerint ez a helyzet.

Az átigazolási időszak lezártáig még egy hét volt hátra, s a Monaco természetesen azonnal egy gólerős támadó szerződtetésén kezdett ügyködni. Az első kiszemelt a Bayern München focistája, Giovane Élber volt, aki azonban az utolsó pillanatban a Lyon mellett döntött, a Celtic pedig hallani sem akart arról, hogy elengedje a svéd Henrik Larssont. A Real Madrid viszont szívesen megvált Fernando Morientestől, így a Monaco őt szerezte meg: a spanyol csatár még pályára lépett a királyi gárda első bajnokiján, hogy egy nappal később a már ott üljön a II. Louis-stadion lelátóján, ahol újdonsült csapattársai játszottak a Metz ellen, és győzelmükkel a tabella élére álltak.