Szinte teljesen kicserélődött a Chievo

Amikor a Chievo Verona 2001-ben feljutott a Serie A-ba, sokan csak legyintettek, és biztosak voltak benne, hogy a gárda azonnal kiesik az élvonalból. Nem így történt, az együttes hatalmas meglepetést okozva ötödik lett, majd az előző szezonban is jól szerepelt, az előkelő hetedik helyet szerezte meg - annak ellenére, hogy a bajnokság előtt két kulcsember is távozott. Nem csoda, hogy most már senki sem legyint Luigi del Neri csapatának neve hallatán, és a Chievót megint a középmezőnybe várják - pedig a játékosmozgás most még nagyobb volt, mint egy évvel korábban.

A veronai egyesület történetének első élvonalbeli idényében kiharcolta az UEFA-kupa-szereplést azzal, hogy az ötödik pozíciót szerezte meg, és Európa futballszerető közönsége körében heteken keresztül fő beszédtáma volt a "chievói csoda". Amikor tavaly nyáron az egyesület eladta két kulcsemberét, Cristiano Manfredinit és Bernardo Corradit, a brazil szélső Luciano pedig útlevélhamisítási ügye miatt féléves eltiltást kapott, akkor sokan azt gondolták, hogy a Chievo a kiesés ellen fog küzdeni, de a gárda bebizonyította, hogy a jó szereplés nem csoda volt: az együttes ismét versenyben volt az európai kupaszereplést érő helyekért, és csak az utolsó fordulóban csúszott le az UEFA-kupáról. Persze a hetedik hely így is hatalmas eredmény volt az együttes számára, különösen, hogy a tréner, Luigi del Neri nem győzte hangsúlyozni: a célkitűzés a biztos bennmaradás volt csapata számára.

A sikeredzőt persze rögtön kapcsolatba hozták több más gárdával is, leginkább az AS Romát emlegették vele kapcsolatban, de a tréner már a szezon végén jelét adta annak, hogy egyelőre esze ágában sincsen távozni Veronából: még májusban meghosszabbította szerződését 2004 nyaráig, amivel eldőlt, hogy a következő idényben is ő fogja irányítani a Chievót. Márpedig a drukkerek számára ez volt a legfontosabb, hiszen az előző két pontvadászatban számukra nyilvánvalóvá vált, hogy a gárda legnagyobb erőssége a kispadon ül Del Neri személyében. A szurkolók éppen ezért nem keresedtek el, amikor kidrült, hogy az elmúlt évhez hasonlóan megint több kulcsember is a távozás mellett döntött, mivel bíztak a szakemberben.

Pedig papíron a Chievo még az előző nyári változásoknál is jobban meggyengült, hiszen a távozók száma még magasabb volt, mint egy évvel korábban. Az időközben a válogatottban is bemutatkozó védő, Nicola Legrottaglie a mercato egyik legkeresettebb focistája volt, és végül a Juventus nyerte meg az érte folytatott versenyfutást; az eltiltását letöltő, és a szezon második felében ismét alapemberré váló szélső, Luciano az Interhez került kölcsönbe. A kapus Cristiano Lupatelli visszatért korábbi csapatához, az AS Romához; sőt még a második számú portás, Marco Ambrosio is egy sztárklubhoz, a Chelsea-hez igazolt. A veterán német támadó, Oliver Bierhoff, aki még az előző idényben is jó volt hét gólra, bejelentette visszavonulását, az egy évvel korábban szerződtett középpályás, Ivano della Morte a Vicenzához írt alá, ám a legváratlanabbul a csapatkapitány Eugenio Corini távozása érte a veronaiakat. A veterán csapatkapitány az előző két idényben a Chievo egyik legjobbja volt, és már a válogatottnál is felmerült a neve, de ő elégedetlen volt szerződésével, több pénzt szeretett volna (talán a siker szállt egy kicsit a fejébe), és mivel ezt Veronában nem kapta meg, így a másodosztályú, ám feljutási terveket szövögető Palermo ajánlatát fogadta el.

Mint látható, a lista igen csak tetemes, és a drukkerek kissé szomorúan látták, hogy a legendás, feljutást kiharcoló együttesből már csak hatan maradtak hírmondónak: D'Angelo, D'Anna, Lanna, Moro, Franceschini és Cossato. Del Neri azonban nem esett kétségbe, és a játékospiacon elsősorban olyan futballistákat keresett, akik még éhesek a sikerrek: vagy azért, mert rendkívül fiatalok, vagy pedig azért, mert korábbi egyesületeiknél nem kaptak megfelelő lehetőséget. Az egyetlen kivételt a kapusposzt jelentette, ahová a tréner mindenképpen egy rutinos, sokat megélt játékost akart igazolni, és ezt sikerült is megvalósítania Luca Marchegiani megszerzésével, aki ingyen érkezett a Laziótól. A 37 esztendős hálóőr eddig pályafutása során több mint 350 élvonalbeli találkozón védett, és még a válogatottban is bemutatkozhatott.

A többi új szerzemény viszont egytől egyig beleillett a fent felvázolt koncepcióba: a Legrottaglie-transzfer részeként a Chievo például megkapta a Juventustól a fiatal utánpótlás-válogatott csatárt, Giuseppe Scullit, aki az előző idényt kölcsönben a Modenában töltötte, és remekül futballozott, valamint a Daniele Gastaldellót és Matteo Parót, akik nem fértek be a Juve első keretébe. Kölcsönbe érkezett a Laziótól Roberto Baronio, aki eleddig nem tudott kilépni a nagy ígéret skatulyájából, a chilei Mauricio Pinillát pedig az Internazionale adta kölcsön azután, hogy megvette az Universidad Católicától. A fiatal focisták körét gyarapította az egyaránt 1981-es születésű Andrea Barzagli (Ascoli) és az argentin Mario Alberto Santana (Palermo), akik az első fordulóban a Brescia ellen egyaránt a kezdő tizenegyben kaptak helyet.

Ezen a találkozón egyébként összesen hat új szerzemény játszott a kezdő csapatban, további három pedig csereként állt be, vagyis elmondható, hogy a Chievo együttese szinte teljesen kicserélődött. És bár a veronaiknak (ellentétben az előző két idénnyel) nem sikerült győzelemmel nyitniuk a bajnokságot, "csak" egy döntetlent értek el, de a szurkolók biztosak benne, hogy megint nem lesznek kiesési gondjaik. Erre Del Neri a garancia a számukra.