Ha egy évvel ezelőtt azt mondja valaki Sienában a csapat szurkolóinak, hogy a 2003-2004-es idényt a klub a legjobbak között tölti majd, akkor igencsak valószínű, hogy a legtöbben egy jóindulatú mosollyal nyugtázták volna a kijelentést, hiszen semmi jel nem utalt arra, hogy a gárda akár csak versenyben lehet majd a feljutásért.
A csapat ugyanis az előző két idényben inkább a kiesés ellen küzdött a Serie B-ben, azt megelőzően pedig csak az alacsonyabb osztályokban vitézkedett: 2000 előtt utoljára 1940-ben szerepelt a másodosztályban. Ehhez képest az együttes hatalmas meglepetést okozva, szinte végig vezetve megnyerte a Serie B küzdelmeit, és ezzel kiharcolta az élvonalban való szereplés lehetőségét - története során először.
A legérdekesebb a dologban az volt, hogy a Siena az élvonalbeli Torino amolyan fiókcsapatának számított, így keretében három olyan focista volt, akiket a klub a Bikáktól kapott kölcsön. Ők kulcsszerepet játszottak abban, hogy a csapat feljutott a legjobbak közé - miközben a Torino meg kiesett a Serie A-ból. A két csatár, Simone Tiribocchi és a brazil Pinga együttesen 24 gólt ért el, és vissza is hívta mindkettőjüket a torinói együttes, míg a szintén alapembernek számító Massimo Brambilla is visszatért Torinóba, igaz, őt rögtön eladták a Cagliarinak. De nem csak ők távoztak a meghatározó futballisták közül: a balhátvéd Ruggero Radice, aki 34 mérkőzésen szerepelt, a Piacenzában kötött ki, és a 28 találkozón pályára lépett Luigi Martinelli is elment, ő az Ascoliba; úgy látszik, számukra a Serie B vonzóbb volt, mint az élvonal.
Az erősítést pedig alaposan megnehezítette, hogy a Siena nem dúskál az anyagiakban, a sportigazgató, Nelso Ricci szerint pedig a futballistáknak túl nagyok voltak az igényeik, legalábbis a klub lehetőségeihez képest. Ricci azért nem végzett rossz munkát, hiszen rutinos, ismert focisták egész sorát sikerült a klubhoz csábítania.
Az egyik legfontosabb feladat persze a csatársor megerősítése volt Pinga és Tiribocchi távozása miatt, és ezt a problémát a lehető legjobban sikerült orvosolni, hiszen három olyan támadó érkezett, akiket a legtöbb talján egyesületnél örömmel látnának. Enrico Chiesa például a Serie A egyik leggólerősebb futballistája, a jelenleg is aktív labdarúgók között mindössze hárman vannak az olasz élvonalban, aki többször voltak eredményesek nála: Roberto Baggio, Giuseppe Signori és Filippo Inzaghi. Kétségtelen tény, hogy az egykori válogatott támadónak az utóbbi időben nem volt szerencséje, hiszen két évvel ezelőtti súlyos térdsérülése óta nem sokat játszott, de rutinja miatt mindenképpen remek fogásnak tűnt - annál is inkább, mert a Lazio ingyen elengedte őt.
Chiesa mellé egy másik olyan csatár érkezett, akinek az elmúlt időszakban nem nagyon ment a játék, de pár éve még Európa legjobbjai között emlegették. A norvég Tore-Andre Flo a Chelsea FC-ben meghatározó embernek számított a kilencvenes évek végén, majd a skót Rangers FC-ben már kevesebb lehetőséget kapott, bár még itt is viszonylag sok gólt szerzett, ám Sunderlandben végképp nem ment neki, ráadásul a klub ki is esett a Premiershipből, az angol másodosztály pedig nem volt valami vonzó a számára. Annál inkább a Serie A, így a norvég ék kétéves kontraktust írt alá a Sienához. A csatársor végül Nicola Ventolával vált teljessé, akit az Internazionale adott kölcsön a sienaiaknak - ő a legutóbbi idényben egyetlen mérkőzésen sem szerepelt sérülése miatt, vagyis neki is van mit bizonyítania.
Persze nem csak a támadórészleget igyekeztek megerősíteni az újoncnál, a többi csapatrészbe is érkezett néhány rutinos futballista. A Torinóval való jó kapcsolatot kihasználva például sikerült megszerezni a veterán védőt, Daniele Delli Carrit, akinek közel 200 élvonalbeli bajnoki van a háta mögött, az AS Romától az uruguayi Gianni Guigou és az argentin Leandro Damian Cufré érkezett, a Lazio a szerb Nikola Lazeticet adta kölcsön, de az Atalantától szerződtetett Paolo Foglio és az US Leccétől igazolt Bruno Cirillo is jelentős Serie A-s múlttal rendelkezik.
Egyelőre úgy tűnik, hogy az előzetes várakozásokkal ellentétben a Siena egyáltalán nem lesz pofozógép története első élvonalbeli idényében: a Perugia elleni idegenbeli döntetlen, majd az Internazionale elleni szoros vereség után az Empolit valósággal legázolta a csapat Chiesa vezérletével, aki mesterhármast ért el a találkozón, majd a Parma ellen is pontot szerzett az együttes, ráadásul idegenben.