Schlünz harmadszor segíthet szeretett Hansa Rostockján

Amikor 2002 januárjában Armin Veh először leült a Hansa Rostock kispadjára, meglehetősen bátor nyilatkozatot tett. Kijelentette, hogy vezérletével a klub kilép a "hajtós kiscsapat" skatulyájából, támadófutballt fog játszani, és a szurkolóknak nem kell az utolsó pillanatig izgulniuk a bennmaradás miatt. Ebből azonban szinte semmi sem valósult meg, pedig a klub tavaly és az idén nyáron is teljesítette Veh minden kérését, s a szakember maga is belátta kudarcát: a Bayer Leverkusen elleni vereséget követően lemondott posztjáról.

A Bundesliga 1-ben egyedül a Hansa Rostock képviseli a keletnémet labdarúgást, immár nyolc esztendeje: az 1995-ös feljutás óta a klub egyszer sem esett ki, és két alkalommal egészen a hatodik helyig tört előre - az esetek többségében azonban csak az utolsó fordulókban sikerült biztosítania élvonalbeli tagságát.

Ezt akár sikerként is el lehetne könyvelni, hiszen az elmúlt nyolc évben olyan együttesek is kénytelenek voltak búcsút venni a legjobbaktól, mint a Borussia Mönchengladbach, az 1. FC Köln vagy az 1. FC Kaiserslautern, amelyek a német labdarúgás tradicionális sikercsapatai közé tartoznak. De Rostockban ennél többre vágytak: azt szerették volna, ha a klubot nem csak "szürke egérként" emlegetik. Ami a körülményeket illeti, az előrelépés lehetőségeit sikerült megteremteni: az egyesület felújította stadionját, és Németországban egyedülálló utánpótlás-akadémiával rendelkezik, ám a jó eredmények továbbra is váratnak magukra.

A szakvezető, Armin Veh szerződtetése 2002 januárjában is egy lépés volt a középcsapattá válás útján, hiszen a szakvezető korábban az alacsonyabb osztályokban közismert volt arról, hogy csapataival igyekezett látványos támadófutballt játszatni. Veh az első félévben teljesítette is feladatát, és benntartotta a gárdát, majd miután tavaly nyáron a vezetőség teljesítette kívánságait az igazolásokkal kapcsolatban, úgy tűnt, hogy a tréner betartja ígéretét: a Hansa öt forduló után az első helyen állt a tabellán.

A siker azonban rövid ideig tartott, és az előző szezon végül úgy zárult, ahogyan azt megszokták az Ostsee stadionban: a bennmaradást csak az utolsó előtti fordulóban sikerült kivívni. Ennek ellenére Veh kapott még egy lehetőséget: az idén nyáron megint a kívánságainak megfelelően erősített a klub, és csupa olyan labdarúgó érkezett, akik a támadójátékot voltak hivatottak erősíteni. Ez alól még a hátvédek sem voltak kivételek: a Werder Brementől megszerzett namíbiai Razundara Tjikuzu a védelem jobb, míg a másodosztályú Karlsruher SC-től szerződtetett nigériai Gabriel Melkam a hátsó alakzat bal oldalára érkezett, de leigazolásuknál nem annyira védőkvalitásaik voltak lényegesek, hanem az, hogy mindketten rendkívül gyors, és jól cselező focisták, akik szívesen törnek előre a széleken a védelemből.

A szárnyjátékot erősítendő igazolta le a Hansa a dán Thomas Schultzot, aki a középpálya bal oldalára érkezett, és az osztrák Gernot Plassnegger (akit a VfL Wolfsburgtól vettek meg, bár az előző szezont kölcsönben a Waldhof Mannheimben töltötte) is a szélen, egészen pontosan a jobb oldalon képes a legjobb teljesítményre, bár ő a csatársorban is bevethető. Most már csak egy olyan focistára volt szükség, aki a várhatóan töméntelen mennyiségben érkező beadásokat megfelelő százalékban értékesíti, és erre a feladatra Martin Maxnál jobb alanyt Veh aligha találhatott volna. Elvégre az 1860 München által elengedett csatár kétszeres német gólkirály, 2000-ben és 2002-ben sem szerzett senki több találatot nála a Bundesligában.

A csatárra nem is lehet panasz, Max nyolc forduló után hét találattal vezette a góllövőlistát, és nagy a valószínűsége, hogy személyében Olivier Neuville után végre megint lesz egy olyan támadója a gárdának, aki tíznél több gólt szerez egy szezonban. A gond csak ott van, hogy Maxon kívül szinte senki sem képes a gólszerzésre, ám az igazán nagy probléma az, hogy a Veh által forszírozott, és ezúttal a pályán valóban tetten is érhető offenzív futball nyomán a védekezés katasztrofális lett.

Nyolc mérkőzés alatt a Hansánál csak a VfL Wolfsburg kapott több gólt, és a két középső védőt, Jochen Kientzet, illetve Delano Hillt a többiek gyakran teljesen magukra hagyják. Veh is érezte, hogy valami nem stimmel, hiszen az utolsó két találkozón a korábban végig jobbhátvédet alakító Tjikuzut előrevezényelte a középpályára, és a cseh Kovart játszatta a védelemben, de ez sem segített. Veh pedig a Bayer Leverkusen elleni, sorozatban negyedik vereség után levonta a következtetést: ami nem megy, nem szabad erőltetni, és lemondott posztjáról.

A jól értesültek szerint ebben az is közrejátszott, hogy a harmadosztályú Augsburg éppen edzőt keres, márpedig Veh jelenleg is a városban él, és korábban öt éven keresztül irányította a klubot. A Hansa szempontjából ez azonban mellékes volt, a rostockiaknak záros határidőn belül meg kellett találni az új trénert. Szerencsére nem kellett messzire menniük, hiszen Veh asszisztense, Juri Schlünz kéznél volt: a klub egykori futballistája, aki a német egység létrejötte utáni első idényben a Hansa csapatkapitánya volt, és nagy közönségkedvencnek számított, el is fogadta a feladatot.

A szakember két alkalommal beugróként már segítette az együttest: a 2000-2001-es szezonban két, a 2001-2002-es idényben pedig három mérkőzésen ült a kispadon, és mérlege nem is rossz: három győzelem (közte a Bayer Leverkusen és a Bayern München elleni diadal), egy döntetlen és egy vereség.