Halmosi apja nyomdokain

A magyar futballban nem éppen gyakori, hogy apja és fia egyaránt válogatottságig vigye. Persze, azért akadt erre példa, például Albert Flórián és ifjabb Albert Flórián, Mészöly Kálmán és Mészöly Géza, Gelei József és Gelei Károly, Somogyi József és ifjabb Somogyi József, Zombori Sándor és Zombori Zalán, továbbá Halmosi Zoltán és Halmosi Péter esetében.

A Halmosi famíliában ráadásul az édesanya is válogatott atléta volt, azaz, Halmosi Péter igazi sportcsaládba született bele. A 24 éves csatár - akárcsak a Szombathelyhez pályafutása végéig hűséges édesapa, Halmosi Zoltán - a Haladásban kezdett el futballozni, majd az osztrák Grazer AK együtteséhez került, innen szerződött a nyáron Debrecenbe. A háromszoros válogatott Halmosi Péterrel, aki Csehország, Svájc és Spanyolország ellen lépett pályára eddig címeres mezben, múltról, jelenről, jövőről és kedvenceiről is beszélgettünk.

- Családi hátterét ismerve eleve elrendeltetett, hogy futballista lesz?
- Azt hiszem igen, hiszen édesapám már ötévesen levitt a Haladáshoz, ahol Szarka Zoli bácsi, a klub hajdani olimpiai bajnok kapusa volt az első edzőm. Egyébként bármerre járok az országban, mindig megkérdezik, vajon én vagyok-e a Halmosi Zoli fia, ami nem zavar, sőt, büszkévé tesz.

- Gyerekkorában ki volt a kedvenc labdarúgója?
- A német Lothar Matthäus, akinek posztere ott virított a szobám falán. A magyarok közül Illés Bélát tartom a legképzettebb futballistának, ám a példaképem a szintén szombathelyi Király Gabi. Ő olyan alázatos a futball iránt és olyan profi a gondolkodása, ami számomra csodálatra méltó s követendő. Ráadásul a sikerei ellenére megmaradt olyan szerénynek, amilyennek mindenki megismerte a Haladásnál.

- Kiheverte már, hogy a GAK csapatától el kellett jönnie a nyáron?
- Azt nehéz egyhamar kiheverni, hiszen az új edző, Walter Schachner alaposan megalázott. Hiába játszottam rendszeresen az előző edzőknél, így a holland Libregtsnél, majd Keglevitsnél is, Schachner szinte az öltözőbe lépés után azonnal közölte, nem számít rám, mehetek, amerre akarok. Ezért is lepett meg, hogy sokan azt hitték, hazamenekültem, noha egyszerűen Schachner kényszerített ebbe a helyzetbe. Egyébként egyáltalán nem bántam meg, hogy Debrecenbe kerültem, ahová a több játéklehetőség reményében szerződtem.

- Megbánta a grazi kirándulást?
- Egy pillanatig sem, sőt, Szabics Imre, aki akkoriban a Sturmnál szerepelt még, mondta is, mekkora bravúr volt a kieső Haladásból egy nemzetközi kupában induló csapathoz szerződni. Igaz, ezt menedzseremnek, Hotton Róbertnek is köszönhetem, vele máig naponta beszélek, s folyamatosan egyengeti az utamat.

- Mi a jelenlegi DVSC legnagyobb erénye?
- Az egység, s hogy több gyors játékossal rendelkezünk. Ugyanakkor mindannyian tudjuk, csak egymást segítve érhetünk el jó eredményeket, ugyanis a "Lokinál" még a kispadon is kiváló futballisták ülnek. A képességekkel tehát nincs gond, remélem, mindez eredményességben is megmutatkozik majd.

- A PAOK elleni UEFA-kupa-párharcban mennyi esélyt ad a DVSC-nek a továbbjutásra?
- Szerintem ötven-ötven százalék a két csapat sansza a sikerre, ám ha a Fradi és a Varteks elleni teljesítményünket megismételjük, mi jutunk tovább. Mondanom sem kell, mi erre készülünk.

Bánki József