Blackburnben már jelentkeznek a problémák

Amikor a Premier League első fordulójában a Blackburn Rovers 5-1-re verte az újonc Wolverhampton Wandererst, az Ewood Parkban mindenki rendkívül optimista volt, de joggal: a csapat készen állt arra, hogy megismételje vagy akár felül is múlja az előző idénybeli remek szereplését. Valószínűleg egyetlen Rovers-drukker sem gondolta volna, hogy a következő négy hazai találkozón egy pontot sem gyűjt majd a gárda, és október végén közelebb lesz a kieső helyekhez, mint a dobogóhoz.

A Blackburn Rovers szereplése a 2001-es feljutást követően igazi sikertörténként indult: a csapat újoncként a tiszteletre méltó tizedik helyen végzett, ráadásul megnyerte a ligakupát, aminek köszönhetően kvalifikálta magát az UEFA-kupára; a legutóbbi szezonban pedig egészen a hatodik pozícióig menetelt az együttes, ezáltal ismét kiléphetett a nemzetközi porondra.

Sokak szerint a Rovers edzőjének, Graeme Sounessnek kellett volna odaítélni az év edzőjének járó díjat, amit egyébként az egy hellyel hátrébb végzett Everton FC mestere, David Moyes kapott meg (érdekesség, hogy mindkét szakvezető skót). Maga Souness azonban nem törődött ezekkel a hangokkal, őt csak az érdekelte, hogy a sikersorozat a 2003-2004-es idényben is folytatódjon, és a nyári átigazolási időszakban úgy tűnt, jó úton halad a megvalósítás.

A klub ugyan két kulcsemberétől is megvált, azonban egyikük távozása sem okozott különösebb meglepetést. Az angol utánpótlás-válogatott David Dunn ugyanis hiába játszott hétről hétre remekül, köztudott volt, hogy meglehetősen feszült a viszonya a szakvezetővel, akinek nem tetszett az ifjú titán életstílusa, így várható volt, hogy Dunnt eladják a nyáron, csak az volt a kérdés, mennyit kapnak érte.

Nos, a Birmingham City nyolcmillió eurót fizetett ki; ez tekintélyes summának számít, persze, csak aprópénz ahhoz az összeghez képest, amit másik sztárjáért, Damien Duffért kapott a klub. Az ír szélsőt ugyanis a Chelsea FC 24 millió euróért szerződtette.

A két blackburni kedvenc eladásából azonban akkora összeg folyt be a klubkasszába, amiből jelentősen meg lehetett erősíteni a keretet: ha olyan klasszis futballista nem is érkezett, mint Duff, az új szerzeményekkel sokkal kiegyensúlyozottabbá vált a Rovers együttese, legalábbis papíron.

Az ausztrál Brett Emerton megszerzése nagy fogásnak számított, hiszen a 2002-es év legjobb óceániai focistájának megválasztott középpályást több angol klub is vitte volna. A Blackburnnek végül 3,1 millió euróért sikerült megszereznie a játékost a Feyenoordtól, és ezzel nem is ő volt a klub legdrágább nyári szerzeménye. Ezt a titulust a másodosztályú Millwall FC-től szerződtetett Steve Reid mondhatja magáénak, akiért 3,5 milliót fizetett a Rovers: ő kimondottan Duff pótlására érkezett az Ewood Parkba, hiszen vérbeli szélsőről van szó.

A skót Rangers FC-től megvett olasz középhátvéd, Lorenzo Amoruso ugyanis csak kétmillióba került, míg a tavaszi szezont az egyesületnél kölcsönben leszolgált szlovák Vratislav Gresko végleges megszerzéséért 1,7 millió eurót kellett fizetett az AC Parmának.

Ilyen előzmények után következett a Wolverhampton Wanderers elleni szezonnyitó találkozó, amin minden összejött a csapatnak: a Rovers 5-1-re nyert, az új szerzemények közül Emerton és Amoruso is eredményes volt, és minden rózsaszínűnek tűnt a drukkerek számára. A következő körben a Bolton Wanderers ellen idegenben elért döntetlen sem csökkentette az optimizmust, a Manchester City elleni hazai fiaskó viszont egy kicsit már igen, bár ekkor valószínűleg a legtöbben még legyintettek, mondván: ennyi még belefér.

Főleg, hogy kevéssel az átigazolási időszak vége előtt Souness ismét szétnézett a játékospiacon, és három focistát is igazolt. A Liverpool FC német védője, Markus Babbel, illetve a Lazio olasz középpályása, Dino Baggio kölcsönbe érkezett, a skót Barry Fergusonért viszont mélyen a kasszába nyúlt a menedzsment: a kelta válogatott középpályás megszerzéséért, aki a Rangers FC csapatkapitánya, 10,7 millió eurót áldoztak - ennyi kellett ahhoz, hogy a licitben megelőzzék a focista iránt szintén élénken érdeklődő Everton FC-t.

A további erősítések azonban nem hozták meg a kellő eredményt, sőt: a csapat sehogyan sem talált magára, és különösen hazai pályán szenvedett. Az előző idényben az egyik legjobb hazai mérleggel rendelkező Rovers egyenesen katasztrofálisan szerepel az Ewood Parkban, immár sorozatban négy vereséget szenvedett - a legutóbbi szezonban összesen háromszor kapott ki itt a csapat.

Érdekesség, hogy bár Sounessnek elsősorban a védelem összeállításával akadnak gondjai (Amoruso, Lucas Neill, Babbel és Craig Short is kidőlt a sorból, így a klubnak vissza kellett hívnia a másodosztályú Burnley FC-nek kölcsönadott Andy Toddot), a problémát inkább a támadójáték jelenti, hiszen az elmúlt négy fordulóban a gárda csak egy gólt ért el. A csatárok közül sem Matt Jansennek, sem Dwight Yorke-nak nem megy a játék, Andy Cole pedig szokásához híven rendkívül fegyelmezetlen, a Southampton FC elleni mérkőzésen ki is állították, így valószínűleg eltiltás vár rá.