Marseille-ben született, de első klubja a Cannes volt, amelyben 17 esztendősen debütált. Húszesztendősen lett a Bordeaux futballistája, innen került be a válogatottba 1994 augusztusában. A nemzetközi közvélemény akkor figyelt fel rá, amikor a Girondins-nel 1996-ban bejutott az UEFA-kupa döntőjébe. Ezt követően szerződött a Juventusba, ahol igazi szupersztár lett. Az 1998-as vébédöntőn szerzett két gólja után nem jelentett meglepetést, hogy ő kapta az Aranylabdát. 2001 nyarán világrekordnak számító összegért igazolt a Real Madridba, ahol eleinte nem ment neki a játék. Rögtön az év első bajnokiján gólt szerzett, és a kezdeti nehézségek után egyre jobban sikerült beilleszkednie a királyi gárdába, igazi vezéregyénisége lett a csapatnak.
Így volt ez ebben az esztendőben is, sokak szerint a Real Zidane nélkül csak árnyéka önmagának. Ez talán egy kicsit erős megfogalmazás, de kétségtelen, hogy a francia középpályás kulcsszerepet tölt be a királyi gárdánál. Tavasszal négy gólt ért el a spanyol bajnokságban, a BL-ben pedig egyszer volt eredményes, utóbbi sorozatban viszont adott még öt gólpasszt, és különösen a Manchester United elleni hazai negyeddöntőn futballozott egészen fantasztikusan, amikor is az egész meccs alatt összesen három rossz passza volt, pedig általában nem a hozzá legközelebb álló csapattársát kereste a labdával.
Teljesítményére ősszel sem lehet panasz, eddigi mérlege két gól a bajnokságban, és egy találat a BL-ben, azonban neki elsősorban nem a gólszerzés, hanem az előkészítés a feladata, a királyi gárda legtöbb akciója tőle indul. Természetesen a francia válogatottból is kihagyhatatlan (bár a nyári Konföderációs-kupán pihenőt kapott), ráadásul rendkívül eredménye is: az Eb-selejtezők során három alkalommal talált be, ebből az Izrael elleni gól három pontot ért a galloknak. Voltaképpen évek óta ugyanolyan magas színvonalon futballozik, a maga posztján nem nagyon található nála jobb futballista.