Felemás őszön van túl a Bayern

A Bayern München háza táján valami miatt mindig áll a bál, és a szurkolók szerint az a jobbik eset, amikor nem a pályán elért eredményekkel, hanem a focisták magánéletével van probléma. Pár héttel ezelőtt még inkább az előbbi nem stimmelt, hiszen a csapat "csak" a negyedik helyen állt a Bundesligában, márpedig a müncheniek számára ez nagyon szerény teljesítmény, és bár az utolsó fordulókban sikerült feljönni a második helyre, mindez egyáltalán nem jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben van a klub háza táján.

A müncheniek az előző szezonban olyan nagy előnnyel lettek bajnokok (16 ponttal előzték meg az ezüstérmes VfB Stuttgartot), és olyan magabiztosan futballoztak, hogy sokakban felmerült a kérdés: megszorítható-e hazai porondon ez a csapat? A felvetés teljesen jogos volt, hiszen a fő riválisnak tartott Borussia Dortmund egyértelműen válságba került, akárcsak a korábbi másik nemes ellenfél, a Bayer Leverkusen, a stuttgartiakból pedig csak kevesen nézték ki, hogy meg tudják ismételni a legutóbbi pontvadászatban nyújtott teljesítményüket.

Fél évvel később már megállapítható, hogy az előző szezonban nem annyira a Bayern volt olyan jó, hanem az ellenfelek szerepeltek mélyen tudásuk alatt. A Borussia Dortmund ugyan továbbra is alaposan elmarad a Bayerntől, de a VfB Stuttgart és a Bayer Levekusen is azonos pontszámmal áll bajorokkal, sőt, a Werder Bremen Ottmar Hitzfeld tanítványai előtt áll a tabellán. Pedig szinte minden adott volt a remek szerepléshez: a nyáron egyetlen kulcsember sem távozott, jobban mondva egy igen, ám Giovane Élber eligazolását valósággal kikényszerítették a klubnál azzal, hogy leigazolták a holland Roy Makaayt, mégpedig klubrekordnak számító összegért. A brazil támadón kívül azonban senki sem ment el a meghatározó focisták közül, sőt, érkezett még egy labdarúgó az argentin Martín Demichelis személyében, akitől szintén sokat vártak a klubnál.

Eleinte nem is volt gond Münchenben, hiszen a gárda ontotta a gólokat, bár már akkor is figyelmeztető jelnek számíthatott, hogy az előző idényben oly kiválóan szereplő védelem ezúttal sokkal bizonytalanabb: az első hat fordulóban háromszor is előfordult, hogy kilencven perc alatt három alkalommal került a labda a csapat hálójába. Ennek ellenére a klub menedzsere, Uli Hoeness az idő tájt még nyugodtan állta az újságírók rohamait, és minden adandó alkalommal védte csapatát, mondván, nekik majd az őszi szezon végén kell a tabella első helyén állniuk.

Ez azonban nem sikerült, köszönhetően annak, hogy a gárda előbb kikapott az FC Schalke 04-től, majd pedig kicsit később két egymást követő találkozón is "csak" döntetlent játszott. Különösen az 1. FC Köln elleni iksz volt meglepetés ezek közül, hiszen a Kecskések sereghajtóként érkeztek az Olimpiai-stadionba, ahol ezt megelőzően a bajnokság során csak a Bayer Leverkusen tudott pontot szerezni. Nem csoda, hogy Köln elleni pontosztozkodás után Hoeness is kifakadt, és az öltözőben állítólag igencsak felemelte a hangját. Ez persze érthető, hiszen a focisták eléggé kínos helyzetbe hozták a menedzsert, aki a Celtic FC elleni, idegenbeli BL-döntetlen után mosolyogva állította, hogy innentől kezdve a gárda megindul felfelé, és a telet már a tabella élén tölti.

Hitzfeldnek nincsen valami könnyű dolga, bár már hozzászokhatott ahhoz, hogy a Bayernnél csak a győzelem az elfogadható eredmény, ám mostanában rengeteg sérülés sújtja a gárdát, ami elsősorban a középpályát gyengítette le. Ebből a csapatrészből főleg az olyan kreatív emberek hiányoznak, mint Mehmet Scholl és Sebastian Deisler, és így túlságosan sok teher hárul Michael Ballackra.

A válogatott focista személye, illetve a csapatban betöltött szerepe az utóbbi időben meglehetősen vitatott volt: a játékos saját bevallása szerint is szeretne támadóbb szerepkörben futballozni, Hitzfeld azonban inkább védekező feladatokkal látta el, mivel úgy ítélte meg, hogy az általa favorizált 4-4-2-es szisztémában a két támadóbb felfogású szélső középpályás (általában Zé Roberto és Hasan Salihamidzic) közé két defenzív játékosra van szükség. Jelzésértékű lehet azonban, hogy a Werder Bremen elleni rangadón, majd az ezt követő meccseken a Bayern már más szisztémában játszott, amelyben Ballack szabadabban mozoghatott - úgy látszik, a középpályásnak sikerült meggyőznie mesterét.

Persze nem csak ez okozott konfliktust a csapaton belül: az is diszharmóniát szül, hogy a német sajtó számára elsősorban Ballack a sztár, rendszeresen szerepel az újságokban, ami némelyik csapattársának nem nagyon tetszik. Makaay személye is megosztja az öltözőt, hiszen például a perui Claudio Pizarro elégedetlen azzal, hogy a csapat játéka túlságosan is a hollandra épül, amikor pedig ő ugyanolyan eredményes, csak egy találattal van elmaradva tőle. A szurkolók viszont elsősorban a küzdőszellemet hiányolták a csapatból, mondván, Stefan Effenberg idejében aligha fordulhatott volna elő, hogy hazai pályán 2-2-es állásnál valaki lassan sétáljon oda elvégezni egy szögletet.