Defenzív taktikával maradna bent a Metz

Az újoncok ebben a szezonban nem remekelnek a francia élvonalban, hiszen a három frissen feljutott klub közül a Toulouse FC és a Le Mans UC az utolsó két helyet foglalja el. Az FC Metz legalább nincsen kieső pozícióban, de az elzászi gárda sem áll sokkal jobban. A csapat, amely az előző idényben a másodosztályban a leggólerősebb volt, most rendkívül kevés gólt szerez, és csak a védelem viszonylagos stabilitásának köszönheti, hogy jelenleg bennmaradást érő pozícióban áll.

Az FC Metz a kilencvenes évek első felében még élcsapatnak számított Franciaországban (1998-ban például ezüstérmes lett a bajnokságban), majd az előző évtized végére középcsapattá süllyedt, és a negatív folyamat 2002-ben ért a végére, amikor a gárda kiesett a legjobbak közül. Mindez azonban nem okozott túlságosan nagy törést az egyesület életében, hiszen a játékoskeret nagy részét sikerült együtt tartani, köszönhetően annak, hogy a csapat többségében saját nevelésű fiatalokból állt. A gárda élére érkezett új szakvezető, Jean Fernandez pedig úgy összerázta az együttest, hogy az rögtön visszakerült a legjobbak közé, megszerezve a harmadik helyet a Ligue 2-ben.

A jó szereplésnek azonban ára volt, hiszen ezúttal nem sikerült megúszni, hogy a nagycsapatok valamelyike ne csapjon le a gárda egyik legjobbjára. Az előző szezon házi gólkirálya, a togói Emmanuel Adebayor iránt több egyesület is érdeklődött, és a focista végül az AS Monacóban kötött ki: a nagyhercegség csapata 3,2 millió eurót fizetett érte. Mindez, együtt azzal, hogy az előző bajnokság második felére az ES Troyes-tól kölcsönkapott Mamadou Niang is elhagyta az egyesületet, azt jelentette, hogy az elzásziaknak elsősorban a támadórészleget kellett megerősítenie a nyáron, hiszen két legeredményesebb csatáruk is elhagyta a csapatot.

Nem csoda tehát, hogy az öt új igazolás közül négyen is ebbe a csapatrészbe érkeztek. Az algériai válogatott Hakim Sacit az EA Guingamp-tól szerezte meg az egyesület, a szenegáli válogatott Pape Thiaw pedig a svájci Lausanne-Sportstól került Metzbe; mindketten egyéves szerződést írtak alá, és a klub visszahívta a tavaly a kolumbiai Nacional Medellínnek kölcsönadott Tressor Morenót is. A nyáron még a jobbhátvéd Samuel Allegro érkezett a másodosztályú Louhans-Cuiseaux-tól, de hamarosan kiderült, hogy még egy támadóra szüksége lenne a gárdának: Saci ugyanis a második fordulóban az SC Bastia elleni találkozón (amelyen egyébként gólt szerzett) súlyos sérülést szenvedett, és hosszú időre kidőlt a sorból.

A metzi vezetőség nem tétlenkedett, és pár napon belül megszerezte a Stade Rennes átadólistára tett labdarúgóját, Toifilou Maoulidát, akire nem is lehet panasz, hiszen már öt találatnál tart, ráadásul az RC Lens és az RC Strasbourg elleni idegenbeli mérkőzésen is duplázott, a csapat pedig mindkét találkozót megnyerte.

Összességében a csatárokkal egyébként sem lehet teljesen elégedetlen a tréner, hiszen a 17 forduló alatt a csapat által elért 13 gólból csak egy olyan volt, amit nem támadó szerzett: az SC Montpellier ellen a védő Stéphane Borbiconi volt eredményes. A többi találatot mind a csatárok jegyezték: Maoulida ötöt, Thiaw négyet, Saci, a mindössze 17 esztendős Babacar Gueye és Jonathan Jager pedig egyaránt egyet-egyet szerzett.

Utóbbi játékos a bajnokság elején még csak a tartalékok közé tartozott, ám mivel a minap Thiaw is megsérült, így ő is bevetésre került. A sérülésekkel amúgy sincsen szerencséje a klubnak, hiszen a középpályás Mario Espartero egyetlen találkozón sem léphetett eddig pályára, és a csapatkapitány Grégory Proment is kidőlt a sorból három hónapra.

Látható tehát, hogy a csatársorral túl sok gond azért nincsen, és a védelemre sem lehet panaszkodni, hiszen a 17 forduló alatt kapott 18 találat egyáltalán nem rossz teljesítmény, az ötödik helyen álló és két válogatott középhátvéddel rendelkező (Jean-Alain Boumsong és Philippe Mexes) AJ Auxerre is csak eggyel kasszírozott kevesebbet. Igaz, az Allegro-Stéphane Morisot-Borbiconi hátsó alakzat eddig mindegyik mérkőzésen összeállt, sőt, az utóbbi időben a szakvezető inkább az öt hátvédes felállást favorizálja, amelyben a védelem középső részét Morisot, Borbiconi és Sylvain Marchal alkotja, a két szélen pedig Allegro, illetve Franck Signorino is védekező szerepkört lát el.

Arról nem is beszélve, hogy a középpályások is elsősorban védekező feladattal vannak ellátva, és minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy ebből a csapatrészből eddig senki sem tudott betalálni. Kérdés, hogy mindez elég lesz-e a bennmaradáshoz: ha igen, akkor Jean Fernandez minden elismerést megérdemel, ha viszont kiesik csapata, akkor valószínűleg sokan a szemére vetik majd a túlságosan defenzív taktikát.