Csiszár Ákos nem kér a magyar fociból

Nem csupán szülővárosában, Sopronban, hanem a Ferencvárosnál is elismert futballistának tartották Csiszár Ákost. Nyáron azonban a jó képességű középpályás úgy döntött, nem kér többet az élvonalbeli magyar labdarúgásból, elköszönt a soproni együttestől, majd az osztrák ötödosztályban kergette tovább a labdát.  Noha azóta többször is hívták vissza futballozni, Csiszár hajthatatlan volt.

- Nem bánta meg a nyári távozását? - kérdeztük Csiszárt.
- Egyáltalán nem, hiszen akkor betelt nálam a pohár, mondtam is magamban, engem ne nézzenek "madárnak", s az azóta eltelt időszak is bizonyítja számomra, hogy jól döntöttem. Pedig soproni születésűként belementem a fizetéscsökkentésembe is, ám mint kiderült, az ősi igazság az esetemben is érvényesült, a kisujjamat adtam, mégis a karomat akarták. Ráadásul néhány kivételtől eltekintve a klubnál nem álltak ki mellettem, mondhatnám, tipikus eset az enyém, ha segíteni nem tudnak, legalább ne ártsanak. Sajnos Sopronban nem becsülik meg a saját nevelésű játékosokat, amit bizonyít, hogy nemrég Bausz Robi is kénytelen volt Ausztriába szerződni, pedig meggyőződésem, tudott volna segíteni a csapatnak.

- Kapott ajánlatokat?
- Nem is egyet, például Sopronból is, ám nem tervezem a visszatérést. Már csak azért sem, mert megsérült a térdem, és február 18-án műtenek. Arról nem is beszélve, hogy egy év kihagyás után legalább hat hónapba telne, míg ismét formába lendülnék, azaz semmi realitása az újbóli pályára lépésemnek. Egyébként Sopronban van a játékjogom, így a klubbal kellene egyezkednie a kérőknek a megállapított vételáramat illetően, de ismétlem, nem vágyom újra a magyar élvonalba. Ezért aztán nyáron "amatörizáltam" magam, így kerültem az osztrák ötödosztályba.

- Jól veszem ki a mondataiból, hogy elkeseredett, s nem így képzelte el az aktív játéktól való visszavonulását?
- Ezt kár is lenne tagadnom. Sajnos a saját bőrömön tapasztaltam, hogy a sportág körülményei miatt a saját hazánkban nem lehetünk profik. Csak ismételni tudom, Sopronban sok tehetséges futballista szaladgál a pályákon, mégis mindig "idegenből" hoznak hat-hét játékost. Számomra érthetetlen, hogy a klub tiszteletbeli elnöke miért csak a máshonnan érkezett labdarúgókat favorizálja, miért nem áll ki a soproni játékosokért, akik a városhoz és az egyesülethez is szorosan kötődnek.

- Jelenleg mivel foglalkozik, s mik a jövőbeni tervei?
- Kávéházat üzemeltetek Sopronban, ezzel szeretném megalapozni az egzisztenciámat, emellett már csak hobbiból szeretnék futballozni. Nem így terveztem a befejezést, esetem mégsem egyedi, hiszen a magyar labdarúgásban régóta kevés mosolygós embert találni.

Bánki József