A Middlesbrough FC-nek legendásan nincsen szerencséje a kupadöntőkkel, hiszen a kilencvenes évek második felében három finálét is elbukott az együttes. 1997-ben mindjárt kettőt is: a Juninho Paulistával, Fabrizio Ravanellivel, Émersonnal megerősített együttes előbb a ligakupa döntőjét veszítette el a Leicester Cityvel szemben (ráadásul megismételt mérkőzésen), majd pedig az FA-kupa fináléjában is kikapott a Chelsea FC-től.
Egy évvel később megint a londoniak jártak túl a Middlesbrough eszén, igaz, ezúttal a ligakupában. A kupagyőzelem azóta is az elnök, Steve Gibson nagy álma, nem csoda tehát, hogy amikor 2001 nyarán Steve McClaren került a kispadra, azt ígérte: öt éven belül megszerzi az első trófeát a Boróval. 2002-ben az FA-kupában elődöntőt is játszott a gárda, de az Arsenal FC túl erős ellenfélnek bizonyult, így az áhított kupagyőzelemből akkor sem lett semmi.
A jelenlegi idény előtt nehéz lett volna eldönteni, hogy a csapat gyengült-e, vagy erősödött. A klub kénytelen volt elengedni egyik legjobb játékosát, a kameruni Geremi Ndjitapot, aki csak kölcsönben szerepelt a Real Madridtól, és mivel McClaren szinte csak nemzetközileg ismert nevekben gondolkodott az új igazolásokat tekintve, így nem volt könnyű dolga. A Boro olyan focistákról csúszott le, mint Flávio Conceicao, az egykoron az egyesületnél már megfordult Émerson, Stéphane Dalmat vagy Luigi di Biagio.
|
Az eredményeken eleinte mindenesetre nem látszott, hogy a gárda erősödött volna, hiszen az első öt mérkőzésen 12 gólt kapott az együttes, azonban a védelem, amely az előző szezonban is a klub legerősebb pontja volt, később alaposan összekapta magát. A hatodik fordulóban az Everton FC ellen aratott 1-0-s győzelemmel egy nem akármilyen sorozat vette kezdetét: a Boro ugyanis ezt követően egész egyszerűen képtelen volt gólt kapni.
Összesen hét teljes mérkőzést játszott le úgy sorozatban, hogy egyszer sem került a labda Mark Schwarzer kapujába, és az együttes szép lassan a rekordöntés közelébe került. Karácsonykor aztán megtört a jég, a Blackburn Rovers ellen Markus Babbel már a harmadik percben mattolta Schwarzert, de a Boro összességében így is 702 percig húzta ki kapott gól nélkül, ami a harmadik leghosszabb sorozat a Premiership történetében.
A hátsó alakzat teljesítménye a későbbiekben ugyan visszaesett kissé (köszönhetően nagy részben annak, hogy az egyik kulcsember, Colin Cooper sérülés miatt kidőlt a sorból), de a védelem még mindig sokkal jobban szerepelt, mint a támadórészleg, amely már évek óta a Boro Achilles-sarkának számít. A csapat rendkívül kevés gólt szerez, és ezért elsősorban a csatárok a felelősek. A jelenlegi idényben a támadóalakzatból Szilárd Németh és Joseph-Desiré Job eddig négy, Massimo Maccarone kettő, Michael Ricketts és Malcolm Christie pedig egy-egy találatra volt hitelesítve - igaz, Job és Christie rengeteg meccset kihagyott sérülés miatt. Nem csoda, hogy a téli átigazolási időszakban McClaren elsősorban csatárt akart igazolni, ám sem a fő kiszemelt Mark Vidukát, sem pedig az orosz Dmitrij Bulikint nem sikerült megkaparintani.
Miközben a bajnokságban csak bukdácsolt a gárda, a ligakupában annál jobban szerepelt, hiszen szép lassan egyre közelebb került a hőn áhított fináléhoz. Ugyan mindegyik fordulóban izgalmasan alakult a Boro mérkőzése, a csapat mindig továbbjutott: a harmadosztályú Brighton Howe & Albiont hosszabbításban verte 1-0-ra, a Wigan Athletic ellen idegenben 2-1-re győzött, a nyolcad- és a negyeddöntőben pedig egyaránt tizenegyesekkel ment tovább az Everton FC, illetve a Tottenham Hotspur ellen.
Az elődöntőben az Arsenal volt az ellenfél, amely azonban legjobbjait tartalékolta a párviadalban, így a Middlesbrough innen is továbbment, hogy a fináléban végül 2-1-re legyőzze a Bolton Wandererst, és ezzel begyűjtse a trófeát. A mérkőzés jelentőségéről elég annyi, hogy a Riverside-on hatalmas népszerűségnek örvendő, és a klub egyik jelképének számító Juninho Paulista a döntő előtt kijelentette: a ligakupa megnyerése legalább olyan fontos a számára, mint a világbajnoki finálé volt. A kis brazil ezzel valószínűleg tovább növelte az őt félistenként tisztelő helyi szurkolók számát.
Korábbi rekordok kapott gól nélkül:
perc | csapat | mettől | meddig |
823 perc | Arsenal FC | 1998. január 31. | 1998. március 31. |
735 perc | Everton FC | 1994. november 1. | 1994. december 17. |
702 perc | Middlesbrough FC | 2003. október 26. | 2003. december 26. |
695 perc | Manchester United | 1997. május 8. | 1997. augusztus 30. |
667 perc | Southampton FC | 2001. január 13. | 2001. március 17. |