Bolívia eddigi története során csak egy világbajnokságon szerepelt, még 1994-ben, és az ezt követő két vébére a válogatottnak esélye sem volt kijutni. A szövetség ezen szeretett volna változtatni, amikor a mostani kvalifikációs sorozat kezdete előtt Nelson Acostát nevezte ki a csapat élére. Acosta uruguayi születésű, de chilei állampolgársággal is rendelkezik, és a chilei csapatot 1998-ban kivezette a világbajnokságra, 2002-ben pedig Chilében a Cobreloa együttesével nyert bajnoki címet.
Megérkezésekor mindenki rendkívül optimista volt: "Ez az első alkalom, hogy egy ilyen magas színvonalú tréner dolgozik a válogatott mellett" - jelentette ki a Bolíviai Labdarúgó-szövetség elnöke, Walter Castedo tavaly júniusban, a szakvezetőnek azonban hamar szembesülnie kellett a bolíviai futballvalósággal.
Acosta többször is panaszkodott, hogy a helyi bajnokság rendkívül alacsony színvonalú, mire a klubok rendszeresen nem voltak hajlandóak elengedni játékosaikat a nemzeti csapat edzőtáborába. Később fegyelmezetlenség miatt kitette a csapatból az egyik legnagyobb közönségkedvencnek számító Julio César Baldeviesót, ráadásul tavaly októberben betörtek lakásába, és elvitték azt a laptopot is, amelyben az Argentína és Venezuela elleni meccsekre kidolgozott részletes taktikát tárolta.
A bolíviaiak mindkét meccsen vereséget szenvedtek, de ez még belefért volna; az viszont már nem, hogy Chile ellen legutóbb otthon kapott ki a csapat, hiszen a továbbjutási esélyek leginkább a hazai mérkőzéseken nyugodtak, elvégre a tengerszint feletti 3600 méteres magasság nem a legideálisabb a vendégcsapatok számára.
Miután öt fordulót követően a bolíviaiak az utolsó helyen állnak, és minden bizonnyal Acostának is elege volt Bolíviából, így a szerződés felbontása valószínűleg mindkét fél számára gyorsan ment. Az eredeti kontraktus szerint Acostának 80 ezer dollár végkielégítés járt volna idő előtti menesztésekor, de a felek végül megegyeztek 25 ezerben.
Uruguay esetében már kissé érthetetlenebb döntésnek tűnik a szakvezető, Juan Ramón Carrasco elküldése. Az excentrikus személyiséggel rendelkező tréner 11 hónappal ezelőtt vette át a celeste irányítását, és kinevezésekor azt ígérte, hogy vezérletével a válogatott visszatér egykori hagyományaihoz, és látványos támadófutballt játszik majd - az elmúlt éveken ugyanis az uruguayi fociról leginkább a kőkemény belemenésekre és durva szabálytalanságokra lehetett asszociálni.
Carrasco hű maradt ígéretéhez, és eleinte ez be is jött: az első vb-selejtezőt a csapat Bolívia ellen 5-0-ra nyerte meg, később pedig a brazilok ellen idegenben játszott 3-3-as döntetlent.
Ekkor még senki sem panaszkodott a tréner furcsa döntései ellen: Carrasco habozás nélkül lecserélte bármelyik játékosát, ha az durva szabálytalanság miatt sárga lapot kapott, egyik meccsről a másikra mindenféle magyarázat nélkül hagyott ki remek teljesítményt nyújtó focistákat a csapatból, és általában ultraoffenzív együttes küldött a pályára, három csatárral és három támadó középpályással. Januárban aztán a szintén általa vezényelt olimpiai válogatott elbukta a selejtezőt, és nem jutott ki az ötkarikás játékokra, februárban pedig a celeste hazai pályán 2-0-ra kikapott Jamaicától egy barátságos mérkőzésen.
Ez még nem lett volna olyan nagy baj, ám a legutóbbi vébé-selejtezőn Uruguay otthon kapott ki az eddig a dél-amerikai labdarúgás leggyengébb láncszemének számító Venezuelától, ráadásul 3-0-ra. Az uruguayiaknak megvoltak a maguk helyzetei, két alkalommal is a kapufát találták el, de a második játékrészben, egygólos hátrányban túlságosan is kitámadtak, és ennek eredménye lett a súlyos vereség. A közvélemény pedig ezt nem viselte el, és a szövetség leváltotta Carrascót.
Utódja Jorge Fossati lett, az 53 éves szakember 1996-ban bajnoki címig vezette a Nacional Montevideo együttesét, kinevezése előtt pedig az Ecuadorban jelenleg listavezető Quito kispadján ült.