A Wanderers erejéből csak fellángolásokra futotta

Közel húsz évbe tellett, amíg a Wolverhampton Wanderers ismét kiharcolta az élvonalban való szereplés jogát, de úgy tűnik, hogy a Farkasok csak átszállójegyet vettek az első osztályba, hiszen a csapat jelenleg meglehetősen reménytelen helyzetben van. Az együttes az idény során csak egy-két hétre hagyta el a kiesési zónát, jelenleg pedig az utolsó helyet foglalja el a tabellán.

A Farkasok szurkolói rendkívül büszkék klubjuk múltjára, és van is mivel dicsekedniük, hiszen a Wolverhampton az ötvenes években Európa egyik legjobb csapatának számított, és még 1972-ben is UEFA-kupa-döntőt játszott. Nem csoda, hogy miután a fanatikusok évről évre rendkívül csalódottak voltak, amikor kedvenceik képtelenek voltak feljutni a Premiershipbe, így hatalmas örömöt jelentett, amikor ez tavaly sikerült.

A boldogság még akkor is tartott, amikor megkezdődött a bajnokság, és egyre inkább nyilvánvalóvá vált: a Wanderers a nyári erősítések ellenére sem éri el az élvonal színvonalát. Hét forduló után a csapat még mindig nyeretlen volt, és csupán két gólt szerzett, ellenben kapott 18-at, és ezzel természetesen a tabella utolsó helyén szerénykedett.

A nyolcadik játéknapon megszerzett győzelem egy kis időre új lendületet adott a gárdának, és a Farkasok egy öt mérkőzésből álló veretlenségi sorozatot produkáltak, amelynek csúcspontja a Leicester City elleni hazai összecsapás volt. Ez a 90 perc remekül példázta, hogy a csapat legfőbb erénye nem a kimagasló játéktudás, hanem az elképesztő küzdőkészség: a Rókák ugyanis a szünetben még 3-0-ra vezettek, de a Wanderersnek a második játékrészben sikerült fordítania, és végül 4-3-as győzelmet aratott. Ez a diadal egyben azt jelentette, hogy a csapat a 15. pozícióig jött fel a tabellán, de mielőtt a drukkerek bizakodóvá váltak volna, ismét sorra jöttek a vereségek, és az együttes megint az utolsó helyen találta magát.

A narancssárga-feketék azonban nem adták fel, és amikor megint mindenki temetni kezdte őket, akkor ismét szenzációs eredményt produkáltak: egy héten belül előbb a bajnoki címvédő Manchester Unitedet győzték le hazai pályán, majd a Liverpool FC ellen játszottak 1-1-es döntetlent.

Mindez elég volt arra, hogy a csapat elhagyja az utolsó pozíciót, és mivel ezt követően a téli átigazolási időszakban érkezett egy-két minőségi futballista, a Molineaux stadionban ismét szépnek látták a jövőt. Dave Jones mester elsősorban a támadósorba keresett új embereket, mert a gólszerzéssel bizony hadilábon állt a gárda (a norvég Steffen Iversen négy találattal már vezethette a házi góllövőlistát).

A Wolves előbb a román Viorel Ganeát szerződtette, aki ingyen érkezett, miután előző klubjával, a török Bursasporral felbontotta kontraktusát; majd pedig viszonylag nagy összeget, 2,9 millió eurót fizetett a Newcastle Unitednek Carl Cortért.

Utóbbi szerződtetése kissé rizikós húzásnak ígérkezett, tudniillik a 26 esztendős támadó az elmúlt másfél évben szinte egyáltalán nem lépett pályára, mivel rengeteget volt sérült, de Jones úgy vélte, érdemes kockáztatnia, hiszen az egykori utánpótlás-válogatott csatár kétségtelenül rendkívül tehetséges.

A harmadik új szerzemény a kapuba érkezett, ahol az előző idényben az első számú portásnak számító Matt Murray súlyos sérülés miatt nem állt rendelkezésre, helyettese, Paul Oakes pedig nem nyújtott meggyőző teljesítményt. A szakvezető nem vett zsákbamacskát: a walesi hálóőrt, Paul Jonest ugyanis eddigi edzői karrierje során immár harmadszor vitte aktuális együtteséhez: anno a Stockport County és a Southampton FC mestereként is szerződést ajánlott neki. Jones most a Szentektől érkezett, viszonylag olcsón, 356 ezer euróért.

Erősítések ide vagy oda, a Wolverhampton eredményei nem nagyon javultak, sőt, az emlékezetes, Manchester United elleni győzelem óta (amelyen az új szerzemények közül még csak Ganea lépett pályára) mindössze egy bajnokit tudott nyerni a gárda. Így aztán a Farkasok ismét az utolsó helyen állnak, és most már kisebb csodára lenne szükség ahhoz, hogy megőrizzék élvonalbeli tagságukat.

A fiúk hozzáállását ismerve azonban abban biztosak lehetünk, hogy egyetlen pillanatig sem fogják feladni, amíg matematikai esélyük van, addig az utolsó leheletükig küzdeni fognak, ahogy az egy farkashoz illik.