- Valóban ennyire hiányzik önnek a játék?
- Igen, hiányzik, de nem csak ezért szállnék be újra a tétmeccseken, hanem mert úgy érzem, tudnék segíteni a csapaton. A Vasas elleni kupameccsünk második félidejében és a Balaton FC-től elszenvedett hazai vereségnél éreztem, hogy nagyobb higgadtságra és koncentrálásra lenne szükség a pályán. Nagyképűség nélkül állíthatom, még mindig alkalmasnak érzem magam arra, hogy ilyen esetekben hasznára lehessek a csapatnak a pályán. Mindezt bizonyítja, hogy amikor a Honvédban a kaposvári bajnokin a hajrában becseréltek, a meccs után Gálhidi György, a kispestiek edzője azt mondta, bárcsak az elejétől játszatott volna. Mindezt nem az önreklámozás miatt elevenítem fel, hiszen ebben a korban nincs szükségem önigazolásra, csupán tudom, hogy még mindig tudnék segíteni a klubomon a gyepen is.
- Mennyi esélyt lát arra, hogy visszatérjen a pályára?
- Ez nem csak rajtam múlik, hiszen a döntés joga és a felelősség is Pintér Attiláé. Bár húsz éve vagyunk barátok, a válogatottban és a Fradiban hosszú éveken keresztül együtt játszottunk, s érthetően nem szeretné, ha visszatérnék. Ő úgy gondolja, hogy engem nem kritizálhatna úgy, mint akikkel nem futballozott együtt és nem a pályaedzője, ám szerintem éppenséggel nyugodtan bírálhatna, ha nem úgy teljesítenék. A lényeg, hogy ne kövessünk el olyan hibákat, mint a legutóbbi meccseinken.
- A játékosok miként fogadnák, ha újra köztük lenne a pályán?
- Valószínűleg örülnének, de nem ez a fontos. A Fradinál engem és másokat sem érdekel más, csakis az lebeg a szemünk előtt, hogy nyerjük meg a bajnokságot. Ehhez a hét végén feltétlenül le kell győznünk az Újpestet az Üllői úton.
Bánki József