"Talán mondanom sem kell, nagyon hiányzik már a játék" - kezdte Lisztes. "Ugyanakkor belátom, fontos az óvatosság, inkább egy meccsel később lépjek pályára, mint egy meccsel korábban, esetleg rásérülve a műtött térdemre. A társaimmal mostanában nem találkozom túl gyakran, az edzések és a rehabilitációs kezelésem egy időben kezdődnek, ám az új játékosok hagyományos beavatásán én is részt vettem, ami ezúttal is remekül sikerült. A válogatott Klose kissé nehezen bírta a gyűrődést, de ez a szertartás ezzel jár; ráadásul ilyenkor a csapat mindig megnyeri a soron következő mérkőzését, remélem, így történik majd a hét végén Rostockban is."
"Naponta három órát vesznek igénybe ezek a foglalkozások, de megesik, hogy még több terhelést kapok" - mesélt a rehabilitációs kezelésekről Lisztes. "Persze, csak módjával, hiszen profik vesznek körül, akik tudják, milyen gyakorlatokból mennyit végezhetek. Általában súlyzózással kezdek, aztán úszás és kerékpározás következik. Hétfőn például harmincöt kilométert tekertem le, ami átlagos táv a bringával, míg a vízben fél óránál is többet szoktam tempózni. Jól is esnek ezek a foglalkozások, csak a labda hiányzik nagyon. Jó lenne már bekapcsolódni az edzésekbe, ám nem akarom siettetni a gyógyulásomat, nem szeretnék úgy járni, mint Ronaldo."
"Hrutka Janival, egykori ferencvárosi csapattársammal, a válogatott menedzserével meglehetősen gyakran beszélek, ám nem mondhatom, hogy naponta megcsörren a telefonom az otthoni hívások miatt" - szólt Lisztes a magyarországi érdeklődőkről. "Mindenesetre nagyon szurkolok a válogatottnak a vb-selejtezőkön, s remélem, én is tudok majd segíteni, hogy kijussunk a 2006-os németországi vb-re. Előbb azonban a Werderben kell visszaszereznem a helyem, no meg mielőbb edzésbe állnom. Jelenleg félidőben tart a gyógyulásom, de abban bízom, hogy a nehezén már túl vagyok."
Bánki József