Veteránparadicsom Boltonban

A Bolton Wanderers az előző szezon egyik kellemes meglepetése volt a Premier League-ben, hiszen Sam Allardyce együttese az előkelő nyolcadik helyen fejezte be a pontvadászatot, ráadásul a ligakupában egészen a döntőig menetelt. A klub a nyáron tovább folytatta a tőle megszokott transzferpolitikát, azaz elsősorban idősödő klasszisokat, illetve olyan focistákat igazolt, akik máshol nem tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket.

Amikor a Bolton Wanderers 2001-ben feljutott a legjobbak közé, akkor a klub szurkolóin kívül szinte mindenki biztos volt benne, hogy a csapat záros határidőn belül visszakerül a második vonalba, azonban Sam Allardyce azóta is az élvonalban tartja gárdáját.

Már akkor is feltűnő volt, hogy a szakember előszeretettel igazol olyan focistákat, akiket máshol már leírtak: megfordult kölcsönben a Wanderersben a német Fredi Bobic és a spanyol Salva, a francia Youri Djorkaeffet és Bruno N'Gottyt pedig végleg sikerült megszerezni, akárcsak a nigériai Augustine Okochát.

A legutóbbi pontvadászatban aztán különösen jól ment az együttesnek, a klub fennállása legjobb eredményét érte el azzal, hogy nyolcadik lett, Okochát pedig még az év játékosa titulusra is jelölték - annak ellenére, hogy a szezon során egyetlen gólt sem szerzett.

A nyáron az első feladat az volt, hogy a gárda megtartsa kulcsembereit, akik közül többnek is végéhez közelített a szerződése, és ezt szinte tökéletesen sikerült végrehajtani. Szép sorban új kontraktust írt alá Kevin Davies (ő a legutóbbi pontvadászatban kilenc gólt jegyzett, pedig Angliában mindenki azt gondolta róla, hogy képtelen tartósan jó teljesítményre), N'Gotty, és végül Okocha is.

A nigériai középpályás három évre kötelezte el magát, és ez intő jel volt azok számára, akik úgy vélték, hogy Allardyce csak rövid távra hajlandó tervezni. A távozók közül egyedül Per Frandsen és Simon Charlton töltött be komolyabb szerepet az előző idényben, és sejteni lehetett, hogy a nyár folyamán a Bolton végrehajt majd egy-két figyelemreméltó transzfert.

Az első sztár leigazolása nem sikerült, Rivaldo ugyanis végül úgy döntött, hogy mégsem szerződik a Premier League-be - jobban mondva, a Wanderers vezetősége mondott nemet a focistának azok után, hogy a brazil heteken keresztül hitegette a klubot. Később azonban sorra érkeztek az új szerzemények, akik szinte kivétel nélkül az idősebb korosztályt képviselik. Allardyce egyéves szerződést ajánlott például a 37 esztendős Les Ferdinandnak, aki az előző idényben még a simán kiesett Leicester Cityben is jó volt 12 gólra, miközben a Bolton házi gólkirálya Kevin Nolan, Djorkaeff és Davies volt kilenc-kilenc találattal.

Egy másik veterán brit középpályás a Newcastle Unitedtől érkezett a walesi Gary Speed személyében, akiért 750 ezer fontot fizettek a Szarkáknak - Speed többek között arról nevezetes, hogy nála több mérkőzést senki sem játszott a Premier League-ben.

A tunéziai Radi Dzsaidi is a rutinosabb focisták közé tartozik: az Espérance Tunis 28 esztendős védője 68-szoros válogatott, és az év elején kontinensbajnoki címet is nyert - ő két évre kötelezte el magát a klubhoz.

A nemzetközi futballközvélemény azonban akkor kapta fel igazán a fejét, amikor a spanyol védő, Fernando Hierro is aláírt a Boltonhoz. A Real Madrid egykori játékosa 2003-ban hagyta ott a királyi gárdát, és amikor a katari Al-Rajjanhoz szerződött, akkor mindenki úgy vélte, hogy csak levezetni és pénzt keresni megy Ázsiába. Ez részben így is volt, azonban Hierro még érzett magában annyi erőt, hogy visszatérjen az európai élfutballba. Allardyce persze nem vett zsákbamacskát; a focista egy hétig a csapattal edzett, mielőtt egyéves szerződést ajánlottak neki.

Persze nem csak veteránok igazoltak a Wanderershez a nyáron: a klub megszerezte az izraeli Tal Ben-Haimot a Maccabi Tel-Avivtól (a 22 esztendős védő már a válogatott csapatkapitányi karszalagját is viselhette), a brazil középhátvéd, Júlio César is is csak 26 esztendős (egyébként őt a Real Madridtól vették kölcsön), és még Michael Bridges előtt is szép karrier állhat, elvégre a támadó mindössze 25 éves - figyelembe véve azonban, hogy ő az elmúlt három évben csak elvétve lépett pályára súlyos sérülései miatt, az ő leigazolása Allardyce kockázatos húzásai közé tartozik. Igaz, ezek általában be szoktak jönni a mesternek.