Völler is Totti köré építené a Romát

Az eseményekben bővelkedő olasz futballéletben sem sűrűn van példa arra, ami az AS Románál történt a nyáron: két hónap alatt két trénercsere is lezajlott a fővárosi bordó-sárgáknál. Igaz, egyik váltás oka sem a csapat gyenge teljesítménye volt: Fabio Capello a második helyre hozta be a gárdát a bajnokság végén, Cesare Prandelli pedig egyetlen tétmérkőzésen sem ült a kispadon, mielőtt családi okok miatt lemondott posztjáról. A végső megoldás a csapat egykori csatára, a német Rudi Völler lett, aki a német válogatott éléről távozott az Európa-bajnokság után.

Az AS Roma várakozáson felül szerepelt az előző szezonban, és az AC Milan mögött a második helyen fejezte be a bajnokságot. A remek teljesítmény nem kis részben (a szurkolók szerint kizárólag) Fabio Capello vezetőedzőnek és a csapatkapitánynak, Francesco Tottinak volt köszönhető. A tréner megtalálta a megfelelő szerepkört Totti számára, aki így élete legjobb formájában futballozott: számos gólpassz mellett 20 találatot szerzett a bajnokságban, és igazi vezére volt a csapatnak. A bordó-sárgák hívei joggal reménykedtek benne, hogy ha mindkettőjüket sikerül megtartani, és esetleg egy-két klasszist is tudna igazolni a klub, megismételhető, esetleg felülmúlható lenne a bravúr.

Aztán a nyáron hamar kiderült, hogy ez csak álom, hiszen Capello már június elején a Juventus FC-hoz szerződött, és a klub komoly anyagi gondjai miatt szinte biztos volt Totti továbbállása is. A falkavezért végül nagy nehezen sikerült maradásra bírni, az új edző kiválasztásával viszont nem volt ilyen szerencséje Franco Sensi elnöknek. A jelölt Cesare Prandelli volt, aki az előző szezont az ötödik helyen zárta a télen csaknem megszűnt AC Parmával, és mindenki abban reménykedett, hogy az új mester - aki korábban sohasem dolgozott még igazi nagycsapattal és világsztárokkal - folytatja Capello munkáját.

Nem tűnt könnyűnek a feladat, hiszen az átigazolási időszakban érzékeny veszteségek érték a klubot: bár a két legfontosabb játékos, Totti és Antonio Cassano maradt, több kulcsember is távozott. Walter Samuel a Real Madrid védelmét hivatott a jövőben ráncba szedni, Émerson a Juventus FC-ben próbálja meg pótolni Edgar Davidsot, ráadásul Capello magával vitte Torinóba Jonathan Zebinát is, Lima pedig a Lokomotiv Moszkva szurkolóit boldogítja majd a következő szezontól. John Carew is távozott, de a langaléta norvég búcsúja két okból is várható volt: egyrészt csak kölcsönben szerepelt Rómában, másrészt hat bajnoki gólja ellenére sem nyújtott olyan teljesítményt, aminek láttán a vezetők hegyeket mozgattak volna meg maradása érdekében.

Minden posztra kellett tehát játékosokat igazolni, és ez többé-kevésbé sikerült is. A védelembe az olasz válogatottal a nyáron az Eb-t és az olimpiát is megjárt Matteo Ferrari az AC Parmától, a francia válogatottba is egyre gyakrabban meghívott Philippe Mexes pedig az AJ Auxerre-től érkezett. A középpályán a brazilok után maradt űr betöltése az olasz válogatott alapemberének számító Simone Perrotta feladata lesz, aki az aranykorát egyre inkább lezáró Chievo Veronát hagyta ott a Roma kedvéért. Az átigazolási időszak utolsó napján aztán végre a csatársorba is érkezett egy Európa-szerte ismertnek számító labdarúgó, mégpedig az egyiptomi Ahmed Hasszán, művésznevén Mido. Az afrikai csatár hatmillió euróért igazolt az örök városba az Olympique Marseille-től, és minden bizonnyal nagyon meg kell majd küzdenie a csapatba kerülésért.

De hogy bekerül-e a kezdőbe, azt már nem Prandelli fogja eldönteni. A mester ugyanis alig két héttel a bajnokság kezdete előtt bejelentette: lemond posztjáról. Az ok az egyetlen dolog volt, ami egy olasz ember számára fontosabb, mint a futball - a család. Prandelli feleségéről ugyanis kiderült, hogy súlyos beteg, a tréner pedig minden időt hitvese mellett szeretne tölteni, így kénytelen volt félbehagyni élete egyik legnagyobb munkáját.

Sensi elnök természetesen nem tehetett mást, mint hogy elfogadta Prandelli döntését, és azonnal hozzálátott az utód kereséséhez. Állítólag felmerült az AC Perugiától a nyáron távozott Serse Cosmi, valamint a rövid, de annál sikertelenebb portói kaland után állás nélkül tengődő Luigi del Neri neve is, a választás mégis egy külföldi szakemberre esett, akit azonban erős érzelmi szálak kötnek a bordó-sárgákhoz.

Rudi Völlerről van szó, aki 1987 és 1992 között öt szezont töltött játékosként a Stadio Olimpicóban, és góljai, valamint mentalitása miatt hamar a szurkolók kedvencévé vált. Völler a nyáron, a sikertelen Európa-bajnoki szereplés miatt lemondott a német válogatott csapatfőnöki tisztéről, és alig várta, hogy ismét bizonyíthasson. Erre pedig most megkapta a lehetőséget imádott csapatánál, az őt máig imádó szurkolók vigyázó szeme előtt. Persze mindkét fél pontosan tudja, hogy a kölcsönös imádat csak addig tart, amíg jönnek az eredmények.