Palermóban valóra válhatnak a rózsaszín álmok

A Palermo a nyáron megnyerte a másodosztály küzdelmeit, így 31 évnyi távollét után ezt a szezont ismét az élvonalban kezdheti a szicíliai klub. Annak ellenére, hogy újonccsapatról van szó, a gárda deklarált célja nem csupán a bennmaradás, hanem minimum a középmezőny, szerencsés esetben a nemzetközi kupaindulást érő helyek valamelyikének elérése. Ha megnézzük a rózsaszín-feketék játékoskeretét, érthető, miért ilyen merészek a palermói vezetők.

Már a nyári feljutás sem a véletlen műve, hanem tudatos, többéves csapatépítés eredménye volt. Maurizio Zamparini elnök ugyanis már egy évvel ezelőtt, a másodosztály rajtjánál is a feljutást tűzte ki célul csapata elé, és ennek érdekében több komoly élvonalbeli labdarúgót szerződtetett. A többek között Eugenio Corinivel és Luca Tonival megerősített csapat mégsem szerepelt a várakozásnak megfelelően, ezért a télen edzőváltásra, valamint további jelentős erősítésekre került sor.

A kispadon Silvio Baldinit Francesco Guidolin váltotta, a keretbe pedig például a Filippini ikrek és a Perugia válogatottja, Fabio Grosso érkezett. Velük nemcsak a magasabb osztályba jutás, de a bajnoki cím megszerzése is sikerült, és szinte biztosan ez a keret is jó eséllyel szállt volna harcba ősztől a bennmaradás kiharcolásáért. Zamparininek azonban ennél komolyabb céljai vannak a csapattal: az idén biztos középcsapatot szeretne látni a Renzo Barbera-stadionban, a következő szezonra pedig a nemzetközi kupaszereplés kiharcolását várja a fiúktól.

Ehhez persze tevékenyen hozzá is járul a presidente, elsősorban persze pénzzel: a nyári játékospiacon is meglehetősen aktív volt a Palermo, és a merész igazolási tervek nagy részét sikerült is megvalósítani. Az argentin olimpiai bajnok védőről, Nicolás Burdissóról ugyan lecsúsztak a déliek (a bekk inkább az Internazionalét választotta), de azért így is sikerült jelentős vérfrissítést végrehajtani a hátsó alakzaton: két fiatal, több élvonalbeli csapat által is csábított védőt is sikerült megszerezni: Cristian Zaccardo a Bolognát, Andrea Barzagli pedig a Chievo Veronát hagyta ott a Palermo kedvéért. Az eddig sem gyenge középpályássorba is érkezett új arc, mégpedig a Parmától megszerzett Simone Barone és a Chievótól leigazolt Mário Santana személyében.

Egyedül a támadósorba nem érkezett klasszis, de ebben a csapatrészben már tavaly sem voltak különösebb problémái a csapatnak: a gárda egyszemélyes csatársora, Luca Toni nem kevesebb mint 30 gólt termelt a másodosztályban. Ennek köszönhetően Marcello Lippi a válogatottba is meghívta, sőt, a norvégok és a moldávok elleni világbajnoki selejtezőkön csereként pályára is küldte a jól megtermett (193 centiméter, 88 kilogramm) csatárt, amit Toni a norvégok ellen győztes góllal hálált meg. Ha vele valami történne, vagy Guidolin mester esetleg más taktikai variációt szeretne kipróbálni, még számolhat támadóposzton a Perugiától érkezett Franco Brienzával, illetve az argentin Estudiantestől szerződtetett Ernesto Antonio Faríasszal is.

A nyári veszteséglistára csupán a veterán kapus, Gianluca Berti (a hálóőrt a Parma szerződtette), valamint a két Filippini, Antonio és Emanuele neve került fel, a testvérpár a jelentősen megfiatalított Lazióhoz igazolt. A keret tehát elég erős az élvonalhoz, a szakvezető is felvértezett a megfelelő rutinnal, a szicíliai közönség is biztosan megadja majd a kellő támogatást a csapatnak, azaz minden feltétel adott ahhoz, hogy a gárda igazán emlékezetessé tegye visszatérését az élvonalba, és nagyot alkosson.

A rajt előtti esélylatolgatások egyik fő témája volt a Palermo, melytől a szakértők nagy része hasonló szereplést vár, mint az előző szezonban a Sampdoriától: tavaly a genovaiak újoncként az utolsó pillanatig versenyben voltak az UEFA-kupás indulást érő hetedik helyért, és végül a nyolcadik pozícióban fejezték be a bajnokságot. Ez a minimális cél Palermóban is, amit nem lesz könnyű elérni; a rajt mindenesetre jól sikerült.

Az első játéknapon a csapat a Sienát fogadta, és ha nem is könnyen, de 1-0-ra nyert Guidolin gárdája. A győztes gólt természetesen Toni szerezte. Az új igazolások közül Zaccardo, Barzagli, Santana és Barone a kezdő csapat tagja volt, Farías, valamint az Albinoleffétől vásárolt középpályás, Cristian Raimondi pedig csereként állt be, és a csapat játékán bizony még meglátszott az összeszokottság hiánya. A második fordulóban ismét Toni volt a főszereplő, aki az Internek is beköszönt, így döntetlennel távoztak a déliek a San Siróból. A harmadik meccsen is veretlen maradt a gárda, bár a Fiorentina ellen a három pont is meg lehetett volna, ha Corini berúgja a tizenegyest, vagy a három kapufa közül egy befelé pattan.

Ha Guidolinnak sikerül viszonylag hamar egységes csapattá kovácsolnia a gárdát (márpedig erre jó esély van, hiszen a hozzáértők szerint ez a mester egyik fő erénye), és az idény során a jó játék és az eredmények is jönnek majd, nem lehetetlen, hogy a rózsaszín álmok a nyárra valósággá válnak.