Kifogyhatatlan az Ágyúsok muníciója

Amikor a nyáron az Arsenal FC veretlenül fejezte be a Premier League küzdelmeit, az elismerés hangja mellett a fő rivális Manchester United mestere, Sir Alex Ferguson kissé pikírten csak annyit jegyzett meg: "Kérdés, hogy meg tudják-e ismételni ezt a kivételes idényt." Egyelőre ugyan csak nyolc fordulót játszottak le a bajnokságból, de az Ágyúsok talán még erősebbnek látszanak, mint egy évvel korábban.

Az előző szezont sokan egyedinek és megismételhetetlennek tartották, akárcsak Sir Alex Ferguson, ráadásul a manchesteri szakvezető igyekezett arra is rámutatni, hogy az Arsenalnak a legutóbbi két bajnoki címét egyaránt nem sikerült megvédeni, mindkét alkalommal a MU hódította vissza az elsőséget az Ágyúsoktól. Ráadásul, amíg a többi rivális egyértelműen megerősítette a keretét a nyáron (a Chelsea bevásárlókörútja mindenki előtt ismeretes, de a Manchester is leigazolta Wayne Rooneyt, és a Liverpoolnál is "vérátömlesztés" történt), addig az Arsenal új szerzeményei egytől egyig maximum a tehetség kategóriájába tartoznak.

Tény, hogy a Feyenoordtól megvett Robin van Persie már két évvel ezelőtt UEFA-kupát nyert a rotterdamiakkal, és holland válogatottnak mondhatja magát, de korántsem képviseli ugyanazt a minőséget, mint mondjuk Rooney, Didier Drogba vagy Djibril Cissé, nem is beszélve az Olympique Marseille-től leigazolt középpályásról, Matthieu Flaminiről, akiről egy évvel ezelőtt még az OM drukkerei sem nagyon hallottak. Igaz, a távozók névsora sem okozott túl sok álmatlan éjszakát az Arsenal-hívek számára, talán csak a saját nevelésből őskövületté vált Ray Parlour eligazolása miatt bánkódtak, de ez esetben sem szakmai, hanem inkább érzelmi okokból. Parlour, akárcsak a többi elengedett futballista (így például Sylvain Wiltord, Martin Keown, Nwankwo Kanu vagy Francis Jeffers) csak kiegészítő szerepkört töltöttek be az előző szezonban, és Arsene Wenger úgy ítélte meg, hogy idén erre a fiatalok is megfelelőek lesznek.

Az is általános nézet volt a pontvadászat előtt Angliában, hogy bár az Arsenalnak valóban rendkívül erős a kezdő tizenegye, azonban egy-két kulcsember pótlása nem megoldott, és az ő esetleges sérülésük gondot okozhat majd a csapatnak. Ehhez képest az első négy fordulóban sem az együttes talán legfontosabb tagjának tartott Patrick Vieira, sem a válogatott középhátvéd Sol Campbell nem lépett pályára, de az Arsenal nélkülük is menetelt. A középpályán például a mindössze 17 esztendős spanyol Francesc Fabregas bekerült a kezdő tizenegybe, és kiváló teljesítményt nyújtott, még gólt is szerzett - a klub pedig máris meghosszabbította szerződését -, de a korábban sokat kritizált Pascal Cygan sem okozott csalódást.

A kiegészítő emberek tehát várakozás felett szerepeltek, a sztárok pedig szenzációsan futballoztak. Elsősorban a támadórészleg tett ki magáért, hiszen az Arsenal nyolc forduló alatt 26 gólt szerzett, ami jobb a meccsenkénti hármas átlagnál - jellemző adat, hogy a csapat annyiszor volt eredményes, mint a mögötte álló három klub együttvéve, pedig az első négyben ott van a Chelsea és a Manchester United is! Az elképesztő egyéni képességekkel megáldott sztárok csapatként is kiválóan funkcionálnak: José Antonio Reyes bal oldali középpályásként és csatárként is kimagaslóan futballozik, Thierry Henry pedig egyszerűen ellenállhatatlan - hét gólja mellett nyolc gólpasszt is adott, de a két szélső középpályásra, Robert Piresre és Fredrik Ljungbergre sem lehet panasz.

Tény, hogy az Arsenal sorsolása kissé könnyebb volt, mint a riválisoké, hiszen az Ágyúsoknak eddig egyetlen rangadót sem kellett játszaniuk (bár az Everton elleni találkozót akár ide is sorolhatnánk, hiszen a liverpooliak jelenleg a harmadik helyen állnak), ám teljesítményük így is egészen elképesztő, és a jelek szerint csak a Chelsea tudja tartani a lépést Wenger gárdájával - a MU hátránya máris kilenc pont, ami bizony a bajnokság ilyen korai fázisában meglehetősen soknak tűnik.

Ráadásul az esetek többségében Henryék játszi könnyedséggel intézik el az ellenfeleket, és a végelszámolásnál ezek a pontok ugyanannyit érnek, mint a riválisok elleni esetleges győzelmek. Egy évvel korábban az Arsenal előnye nyolc forduló után csak egy pont volt a Manchester Uniteddel szemben, most Ljungbergék kettővel vezetnek a Chelsea előtt. A végső különbség akkor 11 egységnyi lett...