- Nem aggasztja, hogy a csapat és ön is gyengélkedik?
- Csöppet sem. Minden évben ugyanaz a történet ismétlődik, időbe telik, amíg formába lendülök, olykor több időbe, mint másoknak. Eddig azonban mindig megtaláltak a formámat.
- De most mintha a csapatnak is tovább tartana a formába lendülés a megszokottnál.
- Ez így van. Csupán egyvalamire van szükségünk: nyugalomra. Ha a nyugalom megvan, nem maradhat el a siker. Nyugalom és türelem.
- Igen, de ez utóbbi hiányzik a Madrid szurkolóinak szótárából.
- Tudom, nem is a szurkolótól várom a türelmet és a nyugalmat, hanem a játékosoktól. Ami az öltözőn kívül történik, arra nincs befolyásunk, ám ott bent nyugalmat akarunk.
- Ami önt, személy szerint illeti, mintha élvezné a klub teljes támogatását. Kezdve attól, hogy tavaly 2007-ig meghosszabbították a szerződését.
- A Real Madrid mindig is nagyon rendes volt hozzám. 2001 óta, tehát mióta megérkeztem a Juventustól, élveztem a vezetők teljes bizalmát. De szerintem a többi játékos is megkapta ugyanezt. Bárcsak ezentúl is így lenne, és senki se szórakozna velünk!
- Igen ám, csakhogy a Real Madriddal kapcsolatban nagyon nehéz nyugalomról beszélni... Az egész világot foglalkoztatják a csapaton belüli történések.
- Tudom, de ez az az ár, amit azért fizetünk, hogy a Real madridban játszhatunk. Ez az érem másik oldala. Az állandó, ránk nehezedő nyomás. A másik serpenyőben pedig a hatmillió eurós évi fizetés... Ezért kell egységesnek és nyugodtnak lennünk nekünk, játékosoknak, mert kívülről senki sem fog segíteni nekünk.
- Ennyire fájnak a kritikák?
- Nem arról van szó, hogy fájnak vagy sem. Úgy kondicionálni magunkat, hogy ha jól játszunk, és dicsérnek, azt meghalljuk, ha pedig nem megy, és szidnak, az leperegjen rólunk. Nem könnyű.