A két edzőfenomén, Marcello Lippi és Fabio Capello közül a szezon eddigi eredményei alapján úgy fest, utóbbinak sikerült jobban a váltás, hiszen amíg Lippivel az olasz válogatott már két kínos vereséget is szenvedett (Izland ellen barátságos mérkőzésen, Szlovéniával szemben pedig vb-selejtezőn maradt alul a squadra azzurra), a Capello által irányított Juventus FC jobban szerepel, mint a tavalyi szezonban, amikor még a jelenlegi szövetségi kapitány ült a fekete-fehérek kispadján.
A torinói klub a legutóbbi szezonban semmilyen trófeát sem nyert, így egyértelmű volt az új mesterrel szembeni elvárás: legalább egy sorozatban az élen kell végezniük Alessandro del Pieróéknak. Ennek érdekében az egyesület vezetése jelentős anyagi áldozatokat hozott, és klasszisjátékosokat szerződtetett.
A sort Jonathan Zebina és a brazil Émerson nyitotta, akiket Capello hozott magával Rómából. Már-már úgy tűnt, újabb sztárokat nem is igazol az "Öreg Hölgy" (hiszen a szintén a nyáron megszerzett Landry Bonnefoi, Olivier Kapo és Manuele Blasi egyelőre nem tartozik ebbe a kategóriába), aztán az átigazolási időszak utolsó napján két igazi világklasszis írt alá a torinóiakhoz.
A válogatott csapatkapitánya, Fabio Cannavaro az FC Internazionalét, a svéd csatár, Zlatan Ibrahimovic pedig az Ajax Amsterdamot hagyta ott a Juve (és Capello, no meg néhány eurómillió) kedvéért. Ez a keret pedig már alkalmasnak tűnt arra, hogy versenybe szálljon a bajnoki címért a szintén remekül erősített két milánói gárdával, valamint arra, hogy a lehető legtovább jusson a Bajnokok Ligájában.
A csapat a várakozásoknak (persze nem az AC Milan- és Inter-szurkolók várakozásainak) megfelelően is kezdte a szezont, hiszen még egyik fronton sem botlott (nagyot). Igaz, kicsiket igen, például rögtön az idény első tétmérkőzésén, a Bajnokok Ligája selejtezőjében, amikor a Djurgardens IF ellen csak 2-2-es döntetlentért el a Juve, ráadásul úgy, hogy a svédek már 2-0-ra vezettek. Ez a pofon jókor jött a csapatnak, hiszen azóta szinte képtelen hibázni.
A visszavágót idegenben 4-1-re nyerték meg David Trézéguet-ék, a bajnokságban pedig három magabiztos győzelemmel kezdtek. Bresciában 3-0-ra, az Atalanta ellen otthon 2-0-ra, a Sampdoria katlanjában pedig ismét 3-0-ra nyert Capello tizenegye, és közben a Bajnokok Ligájában is sikerült idegenben győzni, mégpedig az Ajax Amsterdam ellenében, 1-0-ra. Ezeken a találkozókon tehát gólt sem kapott a gárda (sőt, az azóta lejátszott további három tétmérkőzésen is csupán egyet), ami azt jelzi, hogy a védelem nemcsak megújult, de erősödött is Cannavaro és Zebina érkeztével.
A két új fiú rendszeresen tagja a kezdő csapatnak, és jelenlétük rég nem látott stabilitást ad a Juventus hátsó alakzatának. Cannavaro sokkal gyorsabb, és jobban is helyezkedik, mint Paolo Montero vagy Ciro Ferrara, Zebina pedig a védelem jobb oldalán játszik, ami azt jelenti, hogy Lilian Thuram végre kedvenc posztján, középső védőként szerepelhet. A védősor negyedik tagja a Lippi által jobb oldali középpályásból balhátvéddé "átképzett" Gianluca Zambrotta, akire már az előző szezonban sem lehetett különösebb panasz, akárcsak a mögöttük, a kapuban szolgálatot teljesítő Gianluigi Buffonra.
Hátul tehát nincs gond, miként a középpályán sem, ahol Mauro Germán Camoranesi, Émerson, Pavel Nedved, és Stephen Appiah vagy Blasi szerepel. Eddig a támadósor sem működött rosszul, de az utóbbi hetekben Trézéguet és Ibrahimovic is különböző sérülésekkel bajlódott (sőt, a francia várhatóan még hosszú hetekig nem lesz bevethető), így kulcsszerephez juthat az a Marcelo Zalayeta, aki az elmúlt években még epizódszerepet (vagy azt sem) kapott Lippitől.
Az uruguayi mindenesetre az első adandó alkalommal élt a lehetőséggel, hiszen az Udinese ellen ő fejelte a Juve győztes gólját, de kérdés, hogy hosszabb távon megoldást jelenthet-e.
Márpedig megoldásra szükség van, hiszen a bajnokságban az eddig remeklő FC Messina után a Siena, majd az AS Roma lesz az ellenfél. Ellenük pedig igazán fontos lenne győzni, ahhoz viszont nem elég, ha nem kap gólt a csapat, valakinek be is kell találnia.