- Három hete pályafutása befejezéséről beszélt, annyira el volt keseredve. Változott azóta a kedélyállapota? - kérdeztük Halmait.
- Igen, szerencsére változott. Már gyógytornára járok, és végre otthon lehetek. Négy héten keresztül állandóan magas lázzal feküdtem a kórházban, a térdemet ötször operálták, ezek után talán érthető, hogy nem láttam túl biztatóan a jövőmet. Legalábbis futballistaként. Most viszont már lassan a visszatérésben is reménykedem.
- Mikorra tervezi?
- Azért az nem holnap lesz, hiszen a tavaszom biztosan rámegy a rehabilitációra, de legalább az esély adott arra, hogy még játszhassak tétmeccseken. Megkérdeztem ugyanis Hangody professzort, hogy ugye akkor most mondjak is le a fociról, mire ő azt válaszolta: dehogyis, kifejezetten stabil a térdem, így igenis bízhatok a visszatérésben. Így is teszek, noha a sérült térdemben nincs keresztszalag.
- Klubja, az MTK részéről gyakran látogatták?
- Igen, szinte végig éreztem, hogy mellettem állnak a legnehezebb időszakban is. A játékosok folyamatosan látogattak, akárcsak a vezetők, sőt, Fülöp Ferenc olykor halászlével is meglepett a kórházban. Ugyancsak örültem, amikor Lipcsei Péter is felhívott telefonon, ő éppen az [origo] korábbi cikke után tudta meg, hogy az Üllői úton sérültem meg. Nagyon jólesett Lipcsei őszinte együttérzése; régebben a futballisták, ha a gyepen nem kímélték is egymást, a pályán kívül tényleg összetartottak.
Bánki József