1988: a Nacional elhódította a Világkupát

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt december 11-én!

1988-ban ezen a napon játszották az Interkontinentális-kupa döntőjét. Kilencedik alkalommal került sor a japán fővárosban, Tokióban a két kontinens legjobb klubcsapatának összecsapására, és a mérleg bizony elég szégyenteljes volt Európa számára, hiszen Dél-Amerika 6-2-re vezetett. Az öreg földrészen azonban szinte biztosra vették, hogy a BEK-győztes PSV Eindhoven elhódítja a trófeát a Libertadores-kupát alig másfél hónappal korábban megszerzett Nacional ellenében.

A holland klub remek erőkből állt akkoriban, Guus Hiddink tokiói csapatában (Van Breukelen - Gerets, Koot, R. Koeman, Heintze, Van Aerle, Lerby, Vanenburg, Romário, Kieft, Ellerman) hat Európa-bajnok kapott helyett négy kiváló idegenlégiós mellett. A Dél-Amerika trónjára került uruguayi Nacional nem örvendett nagy ismertségnek Európában, de játékerejéről mindent elmondott az a tény, hogy az első Toyota által szponzorált Interkontinentális-kupát (1980) is megnyerte.

Roberto Fleitas csapatában (Seré - Gómez, De León, Revélez, Saldanha, Ostolaza, Vargas, Lemos, De Lima, Cardaccio, Castro) azonban a nyolc évvel korábbi győztesek közül már senki sem kapott helyet. megszokott telt ház (62 000 néző) előtt a kolumbiai Palacios játékvezető sípjelére kezdődött a mérkőzés, amelyen gyorsan előnyhöz jutottak a montevideóiak, Santiago Ostolaza már a hetedik percben felavatta a friss Európa-bajnok Hans van Breukelen kapuját.

Jót tett a gyors találat a mérkőzésnek, a hollandok lendületesen támadtak, az uruk jobbára védekeztek, a szokott kemény stílusukban. A latin-amerikai bíró bizony alaposan megdolgoztatta a sárga kártyáját, a kis lapocska Lerby, Ellerman, R. Koeman, Saldanha, Morán, Castro és Revélez orra előtt is villant. A PSV próbálkozásait csak a 75. percben kísérte siker, akkor a brazil Romário hozta vissza a holland reményeket.

A hátralévő negyedórában már nem született újabb találat, következett a hosszabbítás, és a góleső. Öt perc sem pergett le a ráadásból, amikor Ronald Koeman hervasztotta le az uruguayi győzelemért szorító helyiek arcáról a mosolyt, de amikor már a hollandok nem csak mosolyogtak, hanem szinte a kupa átvételére készültek, jött ismét Ostolaza, s az utolsó előtti percben egyenlített! A középpályás a Libertadores-kupa döntőjében is betalált, azaz valóban a fontos mérkőzésekre tartogatta találatait.

A tizenegyespárbaj még a vártnál is több izgalmat hozott, hiszen csak a 20. lövés után ért véget. Jöjjön a kronológiai sorrend: R. Koeman (1-0), Lemos (1-1), Kieft (1-1, Seré kapus védett), Carreno (1-1, Van Breukelen szintúgy), Gillhaus (2-1), Morán (2-1, az uruguayi csere hibázott), Romário (3-1), Castro (3-2), Lerby (3-2, Seré visszahozta a dél-amerikai reményeket), De León (3-3), Ellerman (4-3), De Lima (4-4), Valckx (5-4), Revélez (5-5), Gerets (5-5, Seré a belga védőt is megbabonázta), Saldanha (5-5, a balhátvéd a kapufát tesztelte), Koot (6-5), Ostolaza (6-6, a mérkőzés hőse nem hibázott), Van Aerle (6-6, Seré ekkor írta be a nevét az uruguayi labdarúgás aranykönyvébe), Gómez (6-7, ő pedig csatlakozott hozzá). A Nacional tehát 2-2-es mérkőzés után büntetőkkel hódította el immár harmadszor (1971 és 1980 után) az Interkontinentális-kupát.