A hét végén a világ futballközvéleménye Japánra figyelt, hiszen ott került sor a Világkupa döntőjére, de nem ez volt az egyetlen fontos labdarúgó-esemény Ázsiában. A két legrangosabb ázsiai pontvadászat, a japán és a koreai bajnokság, azaz a J-League és a K-League döntőjére is most került sor, és akárcsak a Világkupát, ezeket is a tizenegyesek döntötték el.
Japánban a bajnokságot két szakaszra osztják, és az év végi fináléban e két szakasznak a győztese csap össze. Idén az év első felében a Yokohama F. Marinos végzett az élen, ősszel pedig az Urawa Red Diamonsdt lett az első, így e két együttes mérkőzhetett meg az aranyért.
A jokohamai együttes számára ez az érzés nem volt ismeretlen, hiszen tavaly ők nyerték meg a bajnokságot, a Gyémántok számára viszont ez hatalmas lehetőségnek számított, mivel az egyik legnépszerűbb japán egyesületnek számító klub korábban nemhogy bajnoki címet, de még szakaszgyőzelmet sem tudott begyűjteni.
Az első meccsre még szerdán a Yokohama otthonában került sor (elvégre a hét végén ebben a stadionban a Porto és az Once Caldas csapott össze), és azt a mérkőzést a Marinos Kavai Rjudzsi találatával 1-0-ra nyerte meg, vagyis az Urawának csak egygólos hátrányt kellett ledolgoznia. A vendégektől sérülés miatt hiányzott a koreai An Dzsung Hvan és Ju Szang Csul, valamint a japán válogatott Kubo Tacuhiko, így aztán a Reds számított az esélyesebbnek, de a Marinos védelme remekül állta a sarat.
Szűk negyedórával a lefújás előtt aztán a kitörő hazai csatár, a brazil Émerson elesett Nakanisi Eiszuke szorításában, mire a bíró kiállította a védőt, ráadásul a megítélt szabadrúgást a brazil származású, ám japán válogatott Alex a felső sarokba tekerte.
Ekkor mindenki biztosra vette, hogy a Diamonds képes lesz még egy gól begyötrésére, ám ez sem a rendes játékidőben, sem a hosszabbításban nem jött össze, így a bajnoki cím sorsáról a tizenegyesek döntöttek. Ezeket pedig a jokohamaiak jobban rúgták: a hazaiaktól Haszebe Makoto és a brazil Túlio (csak névrokona az Újpesten is megfordult támadónak) is hibázott, így aztán a Yokohama szerezte meg az aranyérmet.
Dél-Koreában a rájátszás intézménye újdonságnak számít, csak idén vezették be, hogy a pontvadászat két szakaszának győztesei, valamint az összesített tabellán rajtuk kívül a legjobb eredményt elérő csapatok playoffban vívnak meg az aranyért.
A döntőbe így az első szakasz győztese, a Pohang Steelers, illetve a második szakasz aranyérmese, a Suwon Bluewings került be, és a két mérkőzésből álló finálé első meccse gól nélküli döntetlent hozott a Steelers otthonában. A visszavágó sem hozott túl sok eseményt, bár a Pohang valamivel közelebb állt a gólszerzéshez, azonban a hálók megint érintetlenek maradtak, így aztán itt is büntetőkre került sor.
A főhősnek a Suwon portása, a válogatott Li Wun Je bizonyult (ő már a 2002-es vébén is bizonyította, hogy remekül védi a büntetőket), a portás ugyanis az utolsó sorozatban előbb kivédte kollégája, Kim Bjung Dzsi lövését, majd maga értékesítette az mindent eldöntő büntetőt. A Suwon így öt év után nyert ismét aranyérmet.