1998-99: négy arany és két ezüst a légiós termés

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottságszám elérése után szerződhetett profiklubba az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején útra keltek, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be.

A magyar futballdrukkerek figyelme a kilencvenes évek végére egyre inkább a német bajnokság felé fordult, hiszen a Bundesligában egyre több honfitársunk kergette a labdát, és germán labdarúgás ennek megfelelően a hazai labdarúgók egyik áhított célpontja lett.

Azok után, hogy az 1997-98-as pontvadászatban öt magyar labdarúgó is pályára lépett a Bundesligában, a következő szezonban ez a szám eggyel csökkent ugyan, ám ennek ellenére a német élvonalban szereplő klubok játékoskereteiben nőtt honfitársaink száma.

A legjobbak közé frissen feljutott Eintracht Frankfurt ugyanis két magyar focistát is leigazolt: Petry Zsolt a Feyenoord kispadjáról érkezett, míg Pisont Istvánt a Beitar Jerusalemtől vették meg. Utóbbi játékengedélye körül nem volt minden rendben: a focista azt állította, hogy lejárt a szerződése az izraelieknél, így nem kell érte egyetlen márkát sem fizetni, a jeruzsálemiek szerint viszont nem ez volt a helyzet. A FIFA mindenesetre ideiglenes játékengedélyt adott a magyar labdarúgónak, aki így már az első fordulóban pályára léphetett, igaz, csak csereként.

Pisont először a harmadik játéknapon volt kezdő, de ezen pozícióját nem tudta sokáig megtartani. Az őszi szezon során ugyan majd mindegyik meccsen pályára lépett, de csak hatszor szerepelt a kezdők között, és teljesítményével nem igazolta a német sajtót, amely a bajnokság előtt csak az "új Détáriként" aposztrofálta, tavasszal pedig egyetlen találkozón sem lépett pályára. Petry Zsolt még rosszabbul járt, mert a portás az egész szezont a kispadon töltötte, és nem is mutatkozhatott be a Bundesligában.

Az előző szezonban az 1. FC Kaiserslauternnel bajnokságot nyert Szűcs Lajos és Hrutka János közül előbbi egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára a Vörös Ördögöknél ebben a szezonban, Hrutka viszont sokkal több lehetőséget kapott, mint egy ével korábban.

A védő először a kilencedik fordulóban állhatott be a mérkőzés szünetében, de ebben nem volt sok köszönet, mert a 'Lautern a Bayern München ellen végül 4-0-s vereséget szenvedett. Legközelebb csak perceket kapott, ám a 15. fordulóban az FC Schalke 04 ellen megint a második félidőre cserélték be, és egy szöglet után sikerült gólt fejelnie. A következő meccsen az Eintracht Frankfurt ellen már kezdő volt, és végigjátszotta a találkozót, ráadásul gólpasszt adott.

Időközben a Bajnokok Ligájában is bemutatkozhatott, a PSV Eindhoven ellen csereként állt be, majd a Helsingin JK ellen már végigjátszotta a kilencven percet. Úgy tűnt, végre sikerült bejátszania magát a kezdő tizenegybe, ám tavasszal jött a Bayern München elleni BL-negyeddöntő, ami a védő 'lauterni pályafutása végét jelentette.

Az első összecsapáson Hrutka fogta Carsten Janckert, ám gyorsan sárga lapot kapott, és Otto Rehhagel a második félidő közepén lecserélte, nehogy kiállítsák, ráadásul a mester meglehetősen kritikusan nyilatkozott a magyar védőről a lefújást követően. A visszavágó még rosszabbul sült el a népszerű Rudi számára: a védő megint Janckerrel birkózott, és páros jelenetük végén a csatár összerogyott a tizenhatoson belül, amiért ő tizenegyest, a hátvéd pedig piros lapot kapott - Hrutka ezt követően többet nem lépett pályára az 1. FC Kaiserslauternben.