A lelkesedés kevés lehet a Getafénak

A nyáron sokan nem hittek a szemüknek, amikor meglátták a spanyol másodosztály végeredményét. Az első helyezett Levante UD nevét, ha másért nem, a pályafutását a klubnál befejező Predrag Mijatovic miatt ismerték, a másodikként záró CD Numancia pedig többször is megfordult az élvonalban az utóbbi években. De mi az a Getafe? - kérdezték a legtöbben a harmadik feljutó neve láttán.

Ennek megfelelően a Madrid külvárosában székelő csapatot esélytelennek tartották a bennmaradásra. A kék-fehérek azóta már több mérkőzésen is felhívták magukra a világ figyelmét, de jó formájukat nem tudják tartóssá tenni, így szinte biztos, hogy a tavasz a kiesés elleni harcról szól majd a klubnál.

A Getafe FC története során először harcolta ki az élvonalbeli szereplés jogát 2004 nyarán, mégpedig meglehetősen drámai körülmények között. A csapatnak az utolsó fordulóban győznie kellett idegenben a CD Tenerife ellen. Ez sikerült is, mégpedig az idény egyik legjobb mérkőzésén. A végeredmény 5-3 lett a Getafe javára, a vendégek valamennyi találatát (!) Valentin Pachón szerezte.

Az ünneplés ugyan meglehetősen sokáig tartott, de a klubvezetés szinte már a pezsgőlocsolás közben elkezdett a keret együtt tartásán, sőt megerősítésén munkálkodni. A csapat magja adott volt: a kapuban Sergio Sánchez, a védelemben Iván Amaya, Yanguas és Quique Medina, a középpályán Cubillo és Vivar Dorado, a csatársorban pedig Pachón és a román veterán, Gheorghe "Gica" Craioveanu már szerzett élvonalbeli tapasztalatot, köréjük lehetett tehát építeni az új csapatot. Ez a feladat Quique Floresre várt, a trénert a nyáron nevezték ki a csapat élére.

Az új mester és a klubelnök, Ángel Torres meglehetősen jó munkát végzett, ami az átigazolásokat illeti. Először sikerült meghosszabbítani jó néhány tavalyi kulcsember kölcsönadási szerződését, így Pachón, Ngom Komé, Sergio Sánchez és Amaya is maradhatott a klubnál. Utóbbi két játékos az Atlético Madrid tulajdona, akárcsak az a Gabi, akit szintén kölcsönkaptak a kék-fehérek az új idényre. Rajtuk kívül a sevillai középpályás, Francisco Gallardo, a Rayo Vallecano védője, Rubén Pulido, a Valenciától megszerzett, szintén a pálya közepén bevethető fiatal Miguel Albiol, a Real Madrid B csapatától érkezett csatár, Riki, az argentin védő, Martin Ariel Vitali (aki a Leganés mezét cserélte a Getafe dresszére), és a Real Zaragozánál létszámfelettinek nyilvánított csatár, Yordi került az újonchoz. A veszteséglista viszont szinte üresen maradt: javarészt kiegészítő emberek távoztak a csapattól, azaz a keret jelentősen erősödött a nyáron, és szakértők szerint alkalmasnak tűnt az élvonalra.

Az eredmények azonban eleinte nem támasztották alá mindezt, hiszen a csapat három vereséggel kezdte a bajnokságot. Ennél csak jobb folytatás lehetséges - gondolták a szurkolók, és igazuk lett, hiszen a következő találkozóját megnyerte a gárda, a negyedik fordulóban hazai pályán, az RCD Espanyol ellen Hugo Ibarra öngóljával született meg a Getafe történetének első élvonalbeli győzelme. Melyet egy idegenbeli vereség után a következő otthoni találkozón követett a második siker is, az áldozat az Athletic Bilbao csapata volt, a 90 perc hőse pedig Pachón, aki mesterhármast szerzett a baszkok ellen. Ez volt a csapat egyetlen kellemes élménye októberben, a hónap hátralévő három mérkőzését ugyanis elvesztette Quique Flores gárdája, igaz, másra nem is nagyon lehetett számítani, hiszen az ellenfelek az RC Deportivo, a Real Betis és a Real Madrid voltak.

Két egymás utáni hazai fellépés és két meglepetésgyőzelem következett ezután: az újonc előbb a bajnok Valenciát, majd a szezont remekül kezdő Málagát verte 1-0-ra, és elmozdult a kiesőhelyről. Az idillnek azonban hamar vége szakadt, hiszen az ötödik bajnoki siker azóta sem született meg, pedig már négy forduló telt el a Málaga CF elleni diadal óta. Két idegenbeli döntetlen mellett az Alfonso Pérez stadionból az FC Barcelona és a Villarreal CF is elvitte mindhárom pontot, azaz 15 forduló után a Getafe 14 pontnál tartott, ami a 17., azaz éppen nem kieső helyre elegendő a táblázaton. Az év végi hajrá viszont jól sikerült, hiszen az utolsó két meccsen további négy pont begyűjtése jött össze, amivel az együttes még jobban eltávolodott a kiesési zónától.

A csapatnak elsősorban elöl akadnak gondjai, hiszen mindössze 16 gólt szereztek Quique Flores játékosai. A 21 kapott gól nem számít drámaian soknak, hiszen ennél kilenc csapat hátsó alakzata (köztük például a RC Deportivóé, a CA Osasunáé és a Real Zaragozáé) is rosszabbul teljesít. Az első számú gólfelelősre, Pachónra lehet a legkevesebb panasz, hiszen már négy találatnál jár, rajta kívül azonban csupán két játékos, a védő Nano és a csatár Riki szerzett egynél több gólt, a támadók közül Craioveanu és Míchel egyszer volt eredményes, Yordi pedig még nem zörgette meg a hálót. Ha valamelyikük végre megtalálja a szertárban a góllövő cipőjét, reális esélye lehet a Getafénak a bennmaradásra, ha viszont nem, könnyen lehet, hogy a madridiak élvonalbeli álma csak egy évig tart.