- Miután kiderült, hogy hazatér, az Újpesten kívül más csapatok is megkeresték?
- Igen, többek között a Fradi is, ám az Újpestet választottam, mivel a liláknál szép időszakot töltöttem, ráadásul Törökországban több meccsüket is láttam a tévében, s nagyon tetszett a stílusuk. Arról nem is beszélve, hogy örömmel fogadtak, és szóban már meg is egyeztünk, hogy nyárig náluk folytatom, amennyiben nem jön közbe egy újabb külföldi megkeresés.
- Erre mekkora esélyt lát?
- Nem túl sokat, s nem is akarok mindenáron külföldre igazolni, kizárólag, ha nem kell próbajátékra mennem, és állandó játéklehetőséghez jutok. Törökországban, a Kayserispor csapatában jól éreztem magam amíg játszottam, a kispadon azonban nem akartam ücsörögni. A legfurább az egészben, hogy az új edző keresett meg engem, leültetett, majd agyba-főbe dicsért, mennyire elégedett a játékommal, aztán szépen kihagyott a csapatból. Jobb lett volna, ha inkább nem dicsér, hanem kerek-perec megmondja, hogy mást akar játszatni a posztomon, ám mint megtudtam, ez a módszer a törököknél nem ismeretlen fogalom. Ettől függetlenül, utólag sem bánom, hogy kiszerződtem.
- Hazatérésében a válogatottság mekkora szerepet játszott?
- Különösen nagyot. Hiszem ugyanis, hogy Újpestről sokkal nagyobb eséllyel kerülhetek vissza a válogatottba, mint Törökországból, ahol nem voltam túlzottan szem előtt és egy kiscsapatban futballoztam. Remélem, a lilák velem is legalább olyan tavaszt produkálnak, mint tavaly.
Bánki József