Donadoni élete legnagyobb feladata előtt

A Livornónak újoncként nem is lehetett más célja a szezon elején, mint a biztos bennmaradás. Ennek érdekében a vezetőség - lehetőségeihez mérten - igyekezett megerősíteni a keretet, és új edzőt is hoztak a csapat élére, a komoly élvonalbeli tapasztalatot szerzett Franco Colomba személyében. Az eredmények azonban elmaradtak a várakozástól, ám a trénernek nem csak ezért kellett távoznia: Colomba viszonya kezdettől fogva feszült volt a szurkolókkal és a játékosokkal is, a szakítás konkrét oka pedig az Igor Prottival történt összetűzés volt.

A nyáron még minden olyan idillinek tűnt a Livorno háza táján: a csapat, óriási meglepetésre a harmadik helyen végzett a másodosztályban, és több, mint 50 év után feljutott az élvonalba (a bordó mezesek legutóbb az 1948-49-es idényben szerepeltek a legmagasabb osztályban).

A vezetőség az átigazolási időszakban új edzőt szerződtetett a csapat élére, Franco Colomba a Regginától érkezett. Rajta kívül persze játékosok is jöttek a nyáron, mégpedig meghatározó emberek: a kapus Marco Amelia a Leccétől érkezett, a védelmet pedig szinte teljesen kicserélte az új mester: Alessandro Lucarelli a Fiorentinától, Fabio Galante a Torinótól, Alessandro Grandoni pedig a Sampdoriától érkezett a napfényes Toszkánába.

A további posztokra is érkeztek új játékosok: a portugál középpályást, Vidigalt a Napolitól szerződtette a klub, a csatársorba pedig a fiatal Corrado Colombo érkezett a Piacenzától. Egyikük sem számít sztárnak, de a klubnál maradó kulcsemberekkel (a rutinos csatárduó tagjai, Cristiano Lucarelli és Igor Protti is a maradás mellett döntöttek a nyáron) együtt a csapat kerete alkalmasnak tűnt a bent maradásra.

A bajnokságot nem kezdte jól Colomba együttese, az első hat fordulóban két döntetlen mellett négy vereséget szenvedtek Prottiék, a győzelem rovat pedig üresen tátongott. Már akkor felmerült Colomba menesztésének lehetősége, hiszen az edző többször is konfliktusba keveredett a játékosokkal és a szurkolókkal is.

De a közös cél, a felzárkózás érdekében akkor még mindenki félre tudta tenni vélt vagy valós sérelmeit, és dolgozott tovább becsülettel, aminek meg is lett az eredménye: a Livorno a következő hat bajnokin veretlen maradt, zsinórban három győzelmet aratott, és feljött a középmezőnybe.

A remek sorozat a 13. fordulóban szakadt meg, amikor is az Udinese ellen hazai pályán 2-1-re kikapott a csapat, majd a következő játéknapon, Leccéből is pont nélkül tért haza Colomba gárdája. Mielőtt még kitört volna a pánik, a fiúk győzni tudtak az AC Parma ellen, majd a közvetlen rivális Siena ellen is pontot tudtak szerezni idegenben. Karácsonykor tehát 20 pontja volt a csapatnak, és várható volt, hogy 18 játéknap után sem lesz sokkal több, hiszen az új év első hetében az FC Internazionale és a Juventus FC ellen kellett pályára lépniük a bordó mezeseknek.

A papírforma ezúttal beigazolódott, a milánóiaktól 2-0-ra, a Juve ellen pedig 4-2-re kapott ki a csapat, és visszaesett a tabellán a 15. helyre. A botrány már utóbbi találkozó előtt kitört, hiszen a listavezető elleni találkozóra Colomba a szurkolók meglepetésére sem a kezdő csapatba, sem a cserék közé nem nevezte Prottit.

A csapatkapitány mellőzése valóságos palotaforradalmat robbantott ki az öltözőben, a játékosok többsége (különösen az úgynevezett kemény mag, Alessandro Doga, Matteo Melara, Claudio Grauso és Gennaro Ruotolo, akik már a 2002-es feljutás idején is a klub játékosai voltak) kiállt Protti mellett, és ultimátumot intézett Aldo Spinelli elnökhöz: vagy Colomba távozik a csapattól, vagy ők. A presidente az előbbi változat mellett döntött, és hétfőn menesztette a trénert.

Azon nyomban fény derült az utód személyére is, akinek neve cseppet sem ismeretlen az olasz labdarúgás szerelmesei számára: a Livorno új mestere ugyanis az egykori kiváló középpályás, Roberto Donadoni lett. A 42 éves szakember, aki másfél éves szerződést kötött a klubbal, játékosként minden lehetséges trófeát megnyert az AC Milannal (ötszörös bajnok, háromszoros BEK-, illetve BL-győztes), a válogatottban 63 mérkőzésen öt gólt lőtt, és ezüstérmet szerzett az 1994-es világbajnokságon, trénerként azonban még nincs komoly tapasztalata.

Donadoni 2001-ben a harmadosztályú Lecco kispadján kezdte a szakmát, a 2002-2003-as szezonban pedig tíz mérkőzésen irányította a Livornót is. Tavaly a Genoánál dolgozott, ahonnan a nyáron távozott. Azóta nem volt klubja, így volt alkalma "rápihenni" élete eddigi legnagyobb edzői feladatára. Egy szempontból biztosan könnyebb dolga lesz, mint elődjének: Colombával ellentétben Donadonit nemcsak tisztelik, de valósággal imádják a csapat szurkolói. Ameddig jól szerepel a csapat, ez biztosan így is marad...